Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1978 (85. kötet = Új folyam 23. kötet)
1978 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: A tudományos teljesítmény értékelésének kérdései
TANULMÁNYOK Pataki Ferenc A TUDOMÁNYOS TELJESÍTMÉNY ÉRTÉKELÉSÉNEK KÉRDÉSEI Ismert, hogy a téma évek óta fel-felbukkan a tudományos közéletben, az intézeti fórumok vitáiban. Az is tudott, hogy az ide vágó kérdések megközelítésében többé vagy kevésbé elütő felfogásmódok és bizonytalanságok érvényesülnek, feszültségek gyűrűznek. A teljesítményértékelést övező feszültség — bár mértéke aligha indokolt — teljességgel érthető, hiszen megoldásával számos gyakorlati kérdés és személyes probléma is összefonódik (a fejlesztési stratégia, a minőségi differenciálás, a személyes presztízs, a szakmai beválás, a külföldi bemutatás esélye stb.). A téma fontossága ellenére sem volna célszerű, ha kezelését elválasztanánk magának a tudományos kutatásnak a logikájától és a hazai tudományos közélet értékelési-megítélési községkörétől, hagyományaitól, jó és rossz szokásaitól. Még kevésbé volna ésszerű, ha úgy vélekednénk: ezúttal is esedékes kampányról vagy igazgatási intézkedések óhajáról van szó. Minden akadémiai intézet jól körvonalazható tudományos közegben létezik, s bár ezt maga is alakíthatja (bizonyára az eddigieknél aktívabban is), teljességgel nem szakadhat el tőle. Létének és munkájának minden mozzanatával ebbe a közlégkörbe illeszkedik, és minden tekintetben nyitott ennek hatásaival szemben. Egy intézet sajátos értékelési rendjének kialakulása-kialakítása nem képzelhető egyetlen aktusként, holmi előírásként, amely máról holnapra egyöntetűen érvényesülni fog. Olyan — fokozatosan erősödő — tendenciára gondolhatunk, amely mindinkább — egyebek között az elérhető belső egyetértés arányában — tért hódít a tudományos műhelyekben és a közfórumokon. Az alábbi gondolat szűkös tapasztalati bázison nyugszik: a Pszichológiai Intézet munkájának mérlegelésén és belső vitáinak néhány tanulságán. Érvényességük így alighanem korlátozott, vitára azonban bizonyára felkínálhatók. 1. Az értékelés funkciói. Az értékelés-megítélés elkülöníthető problémája tulajdonképpen nem magának a tudománynak a létéből, hanem intézményesülésének, tervszerű irányításának tényéből ered. Hosszabb távon a tudományos gondolkodás spontán mozgása előbb-utóbb nagy biztonsággal kiszűri az arra valót, s befogadja-alakítja a maradandót. Ebből a szempontból akár rá is hagyatkozhatnánk az „utókor" szokásos formulájára. Minthogy azonban a modern tudomány ritka kivételtől eltekintve sehol sem magánvállalkozás (s kivált nálunk nem), mindig felmerül a manapság joggal emlegetett „hatékonyság", a tervszerűség, a hasznosság, a finanszírozás, a fejlesztés megannyi gondja. A tudományt mint intézményesült rendszert biztonságos értékelési-megítélési mércék híján egyszerűen nem lehetséges kezelni és irányítani, nélkülük