Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1980 (87. kötet = Új folyam 25. kötet)
1980 / 3. sz. - ACZÉL GYÖRGY: A magyar tudomány társadalmi felelősségéről
Aczél György A MAGYAR TUDOMÁNY TÁRSADALMI FELELŐSSÉGÉRŐL* A Magyar Tudományos Akadémia 1979. december 19-i együttes ülésén felszólalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes. Megemlékezett a Magyar Tudományos Akadémia újjáalakulásának 30. évfordulójáról, külön köszöntve azokat az akadémikusokat, akik az újjáalakulás óta folyamatosan részt vesznek az akadémiai tevékenységben. Előadása elején a nemzetközi és hazai élet általános jellemzőiről szólt, majd részletesen beszélt a magyar tudományos élet és a népgazdaság, a társadalom egymással összefüggő időszerű kérdéseiről. Társadalmunk fejlődése és a tudomány A magyar tudomány eredményeire és fejlődésére joggal vagyunk büszkék. Kutatási vívmányait, felfedezéseit, új utakat megnyitó módszereit Kelet és Nyugat tekintélyes fórumain jegyzik, kimagasló egyéniségei, kutatócsoportjai széles körű nemzetközi elismerésnek örvendenek. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar tudománynak hosszú utat kellett megtennie a felszabadulás óta: messziről, nehéz helyzetből indult. 1938-ban kétezren foglalkoztak kutatással, és a nemzeti jövedelemnek mindössze másfél ezrelékét fordította az ország kutatási célokra. (Ez mai értékben kb. 100 millió forint.) A Magyar Tudományos Akadémiának még 1950-ben is csak négy kutatóintézete volt. Ezekben 56-an dolgoztak. Jelenleg az Akadémia 39 kutatóintézetében több mint 8 000 fős gárda dolgozik, a tanszékeken, intézetekben, vállalatoknál, könyvtárakban és múzeumokban pedig mintegy 85 000-en szolgálják a kutatást és dolgoznak fejlesztési programokon. 1978-ban a nemzeti jövedelemnek csaknem 4%-át, (19 milliárd Et-ot) fordítottuk — közvetlenül vagy közvetve — kutatási célokra. Ezek a számok hatalmas fejlődésről vallanak. Ezt az utat társadalmunk, gazdaságunk előrehaladása nyitotta meg. A tudományok fejlesztése, a kutatás lehetőségeinek ilyen mérvű bővítése elképzelhetetlen lett volna dinamikus társadalmi-gazdasági növekedés nélkül. 1978-ban a nemzeti jövedelem csaknem ötszöröse, az ipari termelés több mint nyolcszorosa, a villamosenergiatermelés nyolc és félszerese, a mezőgazdasági termelés kétszerese volt az 1950. évinek. Ugyanezen idő alatt a reálbér két és félszeresére, az egy főre jutó fogyasztás háromszorosára nőtt. Hasonló mértékben nőtt részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban is: importunk 1978-ban hússzorosa, exportunk több mint tizenhétszerese volt az 1950. évinek. Ez az összkép még többet mutat, ha hozzátesszük, hogy 1956-ban a fejlődés megtört. Az azóta eltelt két évtized történelmünk kiemelkedően sikeres, di * Részletek a Magyar Tudományos Akadémia 1979. december 19-i együttes ülésén elhangzott előadásból. Magyar Tudomány 1980/S 161