Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 1. sz. - CIGÁNYKÉRDÉS ÉS TÁRSADALOMPOLITIKA - TOMAI ÉVA - SEREGI JUDIT: A kollégiumi nevelés szerepe a hátrányos helyzetű cigány gyermekek fejlődésében

politikai programok, szociális intézkedések — az általunk fent adottnál átfo­góbb, mélyrehatóbb, egzaktabb — értékelő elemzése, amely feltárhatná, hogy hol lehet szükség a társadalompolitikai koncepció, szervezet, a társadalmi ellenőrzés fejlesztésére. Véleményünk szerint megfelelően hatékony társadalompolitika csak az össze­fonódó társadalmi problémák felszínre engedése, a társadalmi problémáknak mélyebb gazdasági, társadalmi, kulturális környezetben való elemzése, a tár­sadalom szerkezeti sajátosságainak (pl. a cigányság mellett, az azokkal nagyon rokon jellemzőkkel bíró, a társadalmi hierarchiában legalul levő nem cigány rétegek helyzetének) feltárása, a társadalom kulturális természetének (pl. az „eltérő" viselkedéssel, gondolkodással szembeni reakcióknak) a tudatosítása után, a megtervezett és hatásaikban ellenőrzött társadalmi beavatkozások ré­vén, és a társadalmi nyilvánosság, a csoportérdekek manifesztálódott, felszínre került hatóerejének bekapcsolásával lehetséges. Tornai Éva—Seregi Judit A KOLLÉGIUMI NEVELÉS SZEREPE A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CIGÁNY GYERMEKEK FEJLŐDÉSÉBEN 1. A cigányság nem társadalmi réteg, amelynek tagjait azonos ismérvek alap­ján lehetne megítélni. Tévútra vezet ezért, ha a cigánysággal foglalkozó szak­ember, legyen az szociológus, pedagógus, pszichológus vagy nyelvész, differen­ciálatlanul „cigányságról" beszél. Ebből következik véleményeik ellentéte, összeütközése is. Egyetlen szempontból lehet a cigányság fogalmát általánosí­tani, ha etnikai közösségnek tekintjük, amelybe beletartozik a cigány szárma­zású szakmunkás, értelmiség is, de ugyanúgy a legrosszabb gazdasági és kultu­rális körülmények között, telepen élő cigány is. Társadalmunkat, szociálpolitikánkat nem az foglalkoztatja elsősorban, hogy hány cigány magyar anyanyelvű, és hány százalékban beszélik a cigány nyelvet. A figyelem központjában az a kérdés áll, hogy hány cigányt találhatunk olyan körülmények között, amely a nem cigány lakosság többségére jellemző. Tehát az országos felmérések elsődlegesen abból a célból készültek, hogy feltárják, a hátrányos helyzetben levő, több évszázados elmaradással küszködő cigányok milyen helyet foglalnak el a társadalmi munkamegosztásban; hány százalékban illeszkedtek be társadalmunkba, és fogadták el annak érték- és normarendszerét; mennyire élnek a számukra biztosított lehetőségekkel. A cigányság az elmúlt években erősen differenciálódott, tehát életmódja, be­illeszkedésének mértéke, a társadalomban elfoglalt helye szerint nem egységes. A különböző felmérések és az ezeken alapuló társadalmi-politikai összegzések három csoportra osztják — a társadalmi munkamegosztás szempontjából — a magyarországi cigányságot: a beilleszkedettek, a beilleszkedés útján levők és a még be nem illeszkedettek csoportjára. Az elmúlt években a cigány lakossággal kapcsolatban megjelent határozatok az elért eredmények összegzése mellett mélyrehatóan csak az utóbbi két csoporttal foglalkoznak. Az e csoportba tarto­zók hátrányos szocioökonómiai és kulturális körülmények között élnek, ez a két csoport okoz társadalmi-politikai problémákat, és nemcsak a felnőttek, hanem

Next