Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 6. sz. - A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1981. ÉVI, 141. KÖZGYŰLÉSE - Az Akadémia új tiszteleti tagjai

Budapesten született. A szegedi (1930— 1936), majd a budapesti egyetemeken (1938—47) tanított elektromosságot és modern fizikát. Az Egyesült Izzó kutató­laboratóriumát vezette. Több kiemelkedő magyar fizikus vallja őt mesterének. A II. világháború idején a polgári ellenállásban működött. 1938-tól az MTA levelező, 1946-től rendes tagja, 1946—1949-ig az MTA III. Osztályának elnöke volt. A negyvenes évek végén hagyta el az országot. Az Egyesült Államokban a National Bureau of Standards osztályvezetőjeként (1955— 1973) jelentős tudományos pozíciót foglalt el. Bay Zoltán talált legkiemelkedőbb tudományos eredménye a háború alatt légvédelmi célokra — a többi nagyhatal­maktól függetlenül — kifejlesztett radar. 1946-ban amerikai kutatókkal egyidőben, tőlük függetlenül és lényegesen különböző módszerrel valósított meg radarral Hold­visszhangot. Sokan innen számítják az aktív űrkutatás kezdetét. Gyakorlati de­tektálási eszközzé fejlesztette ki a foto­elektronsokszorozót. Egyik első eszköze ki van állítva az USA legrangosabb tudo­mányos múzeumában, a Smithsonian Institute-ban. Legutóbb a fénysebesség­mérések vonatkozási rendszer-független­ségét bizonyító mérések analízisével iga­zolta a méter- és másodperc-szabvány összekapcsolásának lehetőségét. 1980-ban ezért kapta meg a Franklin Intézet Boyden díját. A hetvenes években többször járt hazánkban, előadásokat tartott az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban, jelentős fizi­katörténeti kéziratokat adományozott az Akadémiai Könyvtárnak. JEAN DATISSET Nobel-díjas immuno­lógus, a párizsi egyetem professzora, a Collège de France előadó professzora, az Académie des Sciences de l'Insitut de France és a francia Orvostudományi Akadémia tagja, számos külföldi tudo­mányos akadémia tiszteletbeli tagja. Jean Dausset az 1950-es évek óta végzett terv­szerű kutatómunkával, polytranszfundált betegek és terhesek leukocytáinak vizs­gálatával felismerte az emberi szöveti kompatibilitási antigén-rendszert, a HLA-rendszert, ami az óriási sikereket elért veseátültetés és az újabban komoly ered­ményeket mutató csontvelő- szív-, máj-, pancreas átültetés alapja. A bonyolult HLA-rendszer antigénjei genetikájának és egyes populációkban, ill. egyes beteg­ségcsoportokban való előfordulásának ki­terjedt vizsgálatával felismerte egyes HLA-típusok és betegségek specifikus kapcsola­tát. Ezzel megteremtette az ezen beteg­ségek iránt fokozott érzékenységű, veszé­lyeztetett egyének felismerésének, a beteg­ség korai diagnosztikájának és egyes betegségekben a megelőzés lehetőségét. Még nagyobb jelentőségük van azoknak a alapkutatásoknak, amelyek a HLA-rend­szernek az immunológiai reakciók szabá­lyozásában játszott alapvető szerepét bizo­nyították és széles perspektívát nyitottak a saját- és idegen anyag felismerése, a daganat-immunológia új, rendkívül ígé­retes kutatási irányai számára. Mindezen munkái alapján nyerte el Dausset pro­fesszor az 1980. évi orvosi Nobel-díjat. Dausset professzor jelentős szerepet ját­szott a hazai transzplantációs immuno­lógia beindításában, több mint 15 éve rendkívül nagy segítséget nyújt a magyar immunológiai kutatásokban és a magyar szakemberek képzésében. MARTHE VOGT farmakológus professzor a Royal Society, a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia és számos más fontos tudományos testület tagja. Német származású, az 1930-as évek elején vándorolt ki Angliába, ahol Sir Henry Dale munkacsoportjában dolgozott Hemstedtben, majd az Edinburgh-i or­vosegyetem tanára lett. Később Babraham­ban (Cambridge) az Állatélettani Tan­szék tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1975-ben nyugdíjba ment, de továbbra is aktív kutatómunkát végez. Tudományterülete családi örökség is — a világhírű Vogt neurológus professzor leá­nya — a központi idegrendszer ingerület­átvivő anyagaival foglalkozik. Nevéhez fűződik a noradrenalin nem homogén el­oszlásának felfedezése az agyban, valamint a serotonin transzmitter szerepének iga­zolása a központi idegrendszerben. Az agy különböző magvainak perfúziójára speci­ális technikát fejlesztett ki, amellyel isko­lát teremtett. A farmakológiai és fizioló­giai tudományok egyik legismertebb ku­tatója. Többször járt Magyarországon, legutóbb 1974-ben a Royal Society kül­dötteként tartott előadást a Magyar Far­makológiai Társaság II. kongresszusán. GUIDO SARTORI, a Római Egyetem Szervetlen Kémiai Tanszékének tanszék­vezető professzora, az olasz Lincei Nemzeti Tudományos Akadémia tagja. Tudomá­nyos tevékenységének fő vonalát szervet­len és egyes szerves vegyületek fiziko­kémiai viselkedése és szerkezete közötti összefüggések kutatása képezi, különösen aktív a koordinációs kémia területén. Kutatómunkájában a legkülönbözőbb mé­rőmódszerek (polarográfia, kronopotencio­metria, mágneses viselkedés, különféle spektroszkópiai módszerek, Mössbauer effektus) együttes alkalmazásának híve.

Next