Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 10. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - SAS ELEMÉR: Amire Bay Zoltán tanít

tása, ha nem is kézzel, hanem az elektromágneses hullámokkal. Mindezt ő meséli, az igazi tudós kedves, közvetlen egyszerűségével. Középiskolai tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. A természet jelenségei iránti érdeklődését nemcsak megőrizte, de egyre inkább vágyott a tisztább megismerésre, megértésre. Kisdiák korában ő is álmodozott a perpetuum mobiléről, ami akkor közkedvelt beszédtéma volt. (A középiskolai tanulmányokat abban az időben 10 éves korban kezdték a tanulók, és a gimnázium volt nyolcosztályos.) Felsős korában egyre komolyabbá vált érdeklődése, és igen nagy hatással volt további életútjára Eötvös Loránd szellemes mérése, a tehetetlen és súlyos tömeg egyenlőségére vonatkozóan. Már Newton felismerte, hogy az erő és gyorsulás kapcsolatában szereplő tehetetlen tömegnek más az értelmezése, mint az általános gravitáció törvényében megjelenő tömeg­nek. Ez utóbbit nevezzük gravitáló vagy súlyos tömegnek. Eötvös Loránd kutatásai során eljárást dolgozott ki, a nehézségi gyorsulás­­g­ kis környezeten belüli változásainak mérésére. így született meg, azóta világszerte ismert találmánya, az Eötvös-inga. Ez irányú tevékenysége közben támadt Eötvösnek a következő gondolata. A földi nehézségi erő tulajdonképpen a Föld vonzásának és a Föld forgásából származó tehetetlen­ségi erőknek eredője. A tehetetlenségi erők természetesen az anyagi minőségtől függetlenül egyenlőek az azonos tömegű testekre. Amennyiben a vonzó erő függne az anyagi minőség­től, akkor az eredő erőnek és így a nehézségi gyorsulásnak is, anyagonként irány és nagy­ság szerint különbözni kellene. A mérést Eötvös az ún. görbületi variométerrel végezte. Ez egy torziós szálon függő vízszintes rúd, melynek egyik végére platinatömeget, a másik végére más és más anyagból készült azonos nagyságú tömegeket rögzített. Ha a két (pl. platina és réz) testre ható nehézségi erő iránya egymástól különbözne, úgy a rúdra víz­szintes síkban forgatónyomaték működne. Kelet, nyugat irányból a meridiánba töre­kedne a lengő részt elfordítani. Mivel a rúd forgatónyomaték-mentes helyzete ismeretlen, az első beállítás után 180°-kal el kell forgatni a rendszert, így a testek helyet cserélnek és ha van forgatónyomaték az most ellenkező irányúvá válik. Ezért a lengő rész ingatokhoz viszonyított helyzete megváltozik. Nos ilyen változás nem jelentkezett, így sikerült a minőségtől való függetlenségét először 5 • 10 ~8 pontossággal, majd munkatársaival 5 • 10 pontossággal kimérni. Ezek a mérések szolgáltatták Einstein 1916-ban megjelent általános relativitáselméletének legmegbízhatóbb kísérleti alátámasztását. A természeti törvények megismerése egyre szenvedélyesebben érdekelte Bay Zoltánt és így érthető, hogy lenyűgözte őt Eötvös mérésének szellemes egyszerűsége egy igen nagyjelentőségű alapfizikai kérdésben. Volt két kitűnő tanára matematikából és fizikából, Jakucs István és Nyáry Béla, akik­ről ma is nagy szeretettel emlékezik meg. Az ő tevékenységük eredménye, hogy a hetedik gimnáziumban eldönti , fizikus lesz. Az említett tanárok mindketten az Eötvös-kollé­gium tagjaiként végezték el egyetemi tanulmányaikat. Ez az intézmény kiváló tudósokat nevelt, és megtanította az onnan kikerült tanárokat arra, hogy keressék és felismerjék a jó diákot. Érettségi után Bay Zoltánt ők irányították az Eötvös József Kollégiumba Budapestre, ahol folytathatta tanulmányait most már a Pázmány Péter Tudományegyetemen. (Az Eötvös Kollégium igazgatója akkor Bartoniek Géza volt.) Beszélgetésünk során Bay Zoltán mesélte, hogy mióta külföldön tartózkodik, sokan kérdezték tőle, hogy mi a titka annak a ténynek, hogy igen sok olyan kiváló magyar tudós van, akik nemzetközi elismerést szereztek hazájuknak. A sokat a 10 milliós Magyarország­hoz viszonyítva értették. Erre­­ azt válaszolta, hogy jelentős mértékben mindez az Eötvös Kollégiumnak köszönhető. 5 Magyar Tudomány 1081/10

Next