Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 10. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - SAS ELEMÉR: Amire Bay Zoltán tanít
Tudjuk jól, hogy az említett jelenségnek számos oka van, de kétségtelen, hogy az okok között az Eötvös Kollégium is szerepel, ahonnan valóban nagyon sok kiváló tudós indult el pályájára. Ezen a ponton kénytelen vagyok egy kicsit elgondolkodni. Harminc évvel később, 1948-ban én is az Eötvös Kollégium tagja lettem. Sajnos ez a nagyszerű intézmény 1949-ben feloszlott, eredeti formájában hosszú időre megszűnt létezni. Ma lelkiismeretes, a társadalom érdekét szem előtt tartó emberek próbálják életrekelteni. Ennek érdekében hívták létre az Eötvös Kollégium baráti körét. Az elmúlt évben emlékeztek meg Bartoniek Gézáról, és koszorúzták meg sírját . Az emlékülés beszédeit hallgatva élénken emlékezetemben maradt egyik idős akadémikusunk néhány mondata. Azt mondta, hogy Bartoniek Géza mindig személyesen elbeszélgetett a kollégiumba jelentkezőkkel, és nagyszerű érzékkel választotta ki a felvételre érdemeseket. Nagyon jó szeme volt, ritkán tévedett . Amikor Bay Zoltán azt mondta, hogy az Eötvös Kollégium a jó diákok felismerésére nevelte az onnan kikerült tanárokat eszembe jutottak az egy évvel korábban hallott szavak. Arra gondoltam — és ezzel senkit nem akarok megbántani —, hogy jó lenne egykét ilyen intézmény, amelynek vezetőjét az arra érdemes szakemberek demokratikusan választanák meg, és a továbbiakban megbíznának értékítéletében. Nem zaklatnák döntéseinek állandó indokolását, magyarázatát követelve. (Kivételt képez természetesen, ha az illető a feltűnő hibák sorozatát követné el, ami viszont elsősorban az őt megválasztók tévedésére utalna.) Manapság divatos egyes riporterek és újságírók részéről fölényeskedően számon kérni pedagógiai lépéseket, melyek esetleg egy átgondolt koncepció részét képezik. Meggyőződésem, hogyha ilyen stílusban valaki számon kérte volna Bartoniek Gézától, hogy miért ezt a tanulót vette fel és nem a másikat , akkor ránézett volna a kérdezőre, és egy kis szünet után annyit mondott volna: csak. Reménytelennek érezte volna ugyanis, hogy a mélyen gondolkodó, sokat tapasztalt és jövőbelátó, körültekintő ember szemléletvilágát és véleményalkotó képességét megértesse a kérdezővel. Bevezető soraimban elsősorban ezért a kitérésért kértem elnézést olvasóinktól. Meggyőződésem azonban, hogy Bay Zoltán egyéniségéről, gondolkodásmódjáról sokkal többet tud az, aki ismerte az Eötvös Kollégiumot, melyet a 81 éves tudós még ma is annyi szeretettel, ragaszkodással és sokszor emleget. » Egyetemi tanulmányai befejeztével az Elméleti Fizikai Intézetben lett tanársegéd. Itt írta meg doktori disszertációját „Az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéhez" címmel. Munkássága feltűnést keltett, és kétéves ösztöndíjat kapott a berlini magyar Collegium Hungaricum-tól. Tevékenysége annyira eredményes volt, hogy a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschafften további két évvel hosszabbította meg ösztöndíjas berlini tartózkodását. Ezek az évek mély nyomot hagytak benne. Megismerkedett századunk fizikájának legkiemelkedőbb egyéniségeivel. Hallgatta és élvezte tanulságos vitáikat. Rendszeres hallgatója és néhány alkalommal előadója volt ugyanis a Laue-kollokviumoknak, melynek résztvevői voltak Planck, Einstein, Nernst, Haber, hogy csak néhány nevet említsünk. Amikor 1930-ban a szegedi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékének professzora lett, meghonosította ott is a rendszeres eszmecserét a berlini Laue-kollokvium mintájára. Szegeden folytatta a Németországban megkezdett vizsgálatokat, melyek a kondenzált gázkisülések fizikáját célozták. Ismerve korunk gondolkodásmódját, megkérdeztem: nem az Elméleti Fizikai Tanszék professzora lett ? Mire Ő azt válaszolta, hogy de igen, azonban eleve azzal a kikötéssel fogadta el a megbízatást, hogy laboratóriumot biztosítanak számára és folytathatja kísérleti kutatásait.