Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 10. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - SAS ELEMÉR: Amire Bay Zoltán tanít

Aschner Lipót csak annyit mondott „Uraim ! Önök engem teljesen meggyőztek, hogy egy atomfizikai tanszéket kell létesíteni, ehhez megadjuk a támogatást." Bay Zoltán ezt a történetet most is nagy élvezettel mesélte, és mivel Aschner Lipótról már más tudósoktól is sokat hallottam, arra gondoltam, hogy lám csak, ismét egy élesszemű, célratörő ember, aki tud és mer határozottan és gyorsan dönteni. 1938-ban az Atomfizikai Tanszék megalakult és vezetője Bay Zoltán lett. (Ez a tanszék ma is aktívan dolgozik.) * Egyetemi előadásait élvezte a hallgatóság. Az Izzó támogatásával olyan demonstrációs kísérleteket mutattak be, amilyeneket máshol az országiján nem lehetett látni. Ilyen volt pl. az elektronelhajlás. A Tudományegyetemről is sok hallgató látogatta az előadá­sait. Abban az időben — mint mondta — nagy tekintélye volt a kísérleti fizikának. Az ismeretterjesztésben is aktív volt. Tartott előadásokat, és cikkei jelentek meg a Természettudományi Közlönyben. Tájékozottságára jellemzően, azonnal hozzátette: ezt a lapot ma a Természet Világa címen ismerik. A második világháború alatt tovább folyt a munka az Izzóban is és a tanszéken is. Az Izzóban a háborús igényeknek megfelelően a mikrohullámú berendezéseket vizsgálták elsősorban. E munkák során érlelődött meg Bay Zoltánban az a gondolat, hogy radar­­berendezés segítségével visszavert hullámokat lehetne kapni a Holdról. A Hold - mint mondja - mindig érdeklődésének homlokterében volt, már­ gyermekkorában bújta a lexikonokat és a számára elérhető könyveket, hogy minél többet megtudjon erről az égitestről. Már a háború alatt megkezdték a vizsgálatokat, melyek végül 1946. február 6-án ered­ményre vezettek. Rádióvisszhang érkezett a Holdról. 1946-ban az ország nem rendelkezett modern érzékeny műszerekkel, ezért igen nagy gondot okozott a visszavert jelek észle­lése. Bay Zoltán erre az elektrolízis jelenségét felhasználva olyan módszert dolgozott ki, mely lehetővé tette a visszaérkező jelek integrációját. Ő maga is megállapítja, hogy na­gyon sokszor a szükség, a pénz és megfelelő berendezések hiánya készteti az embert új felfedezésekre. Amerikában rendelkeztek a szükséges műszerekkel, de a későbbi radarcsillagászathoz már ezek sem voltak megfelelőek, és így széles körben elterjedt a Bay Zoltán által kidol­gozott integrációs módszer, mely világhírnevét biztosította. Nagyon sok meghívást kapott külföldi egyetemektől, kutatóintézetektől, míg végül 1948-ban Washingtonba utazott, és a George Washington Egyetem professzora lett. Eleinte kutatómunkával és egyetemi oktatással egyaránt foglalkozott. Előadásaira ott is, mint itthon, igen nagy gonddal készült. Mindig áttanulmányozta a legfrissebb irodalmat, és törekedett a korszerű és pontos ismeretek nyújtására. Ez fáradságos munkát követelt tőle, amit hallgatói itthon meg is becsültek. Kint azonban a szabadosság eredmé­nyeként a hallgatók ki-be jártak, időnként beszélgettek az előadások alatt. Ez annyira bántotta, hogy az egyetem elnökét (nálunk rektorát) kérte: mentse őt fel az előadások tar­tása alól. Az engedélyt megkapta, és ettől kezdve csak kutatómunkájával foglalkozott. Témája a gyors koincidencia jelenségek vizsgálata volt. Ezen a téren sok szép eredményt ért el. Neumann János matematikussal együtt dolgozva, az elektronikus számítógépek töké­letesítéséből is kivette részét. 1955-ben került az USA legnagyobb méréstudományi inté­zetébe, ahol az ionizáció mérésére új módszert dolgozott ki. Sok egyéb eredményen túl új módszert alkalmazott a fény sebességének pontosabb mérésére, melynek lényege, hogy a hullámhossz és rezgésszám szorzatából állapítja meg a

Next