Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 6. sz. - A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1981. ÉVI, 141. KÖZGYŰLÉSE - Az Akadémia új tiszteleti tagjai
FERNAND BRAUDEL, a Collège de France nyugalmazott professzora, az École Pratique des Hautes Études VI. szekciójának volt elnöke, a La Maison des science de l'Homme párizsi Kultúrtörténeti Intézet vezetője, aki a koraújkori Európa-történet területén fejt ki nemzetközileg elismert tevékenységet. Algírban kezdte tanári működését, majd bekapcsolódott a Marc Bloch és Lucien Fevre által kezdeményezett Annales című folyóirat körébe, amely a másik két szerkesztő korai halála után az ő irányítása alá került. Személyéhez fűződik a gazdaságtörténetnek számos rokon tudománnyal kiépített gyümölcsöző kapcsolata, valamint az az interdiszciplináris módszer, amely a kvantifikációval kiegészítve általánosan elterjedt. Eredeti történetelméleti gondolata az eltérő történeti tartamok közötti megkülönböztetés, ezen belül is az ún. langue durée hangsúlyozása. Első, immár klasszikussá vált nagy műve, La Méditerranée á l'époque de Philippe., 1966-ban jelent meg teljesen átdolgozott új kiadásban. 1969-ben adták ki történetelméleti tanulmányait Écrits sur l'histoire címen, s 1979-ben látott napvilágot háromkötetes főműve: Civilisation matérielle, économie et capitalisme, XV—XVIII, siècle. Kezdeményező szerepe volt a magyar—francia történész-kapcsolatok újrafelvételében és elmélyítésében. Számos külföldi akadémia tiszteletbeli tagja, több történeti társaság tiszteletbeli elnöke, a francia Becsületrend lovagja, a Polonia Restituta és más jeles kitüntetések birtokosa. CHRISTOPHER HILL, az oxfordi Balliol College nyugalmazott professzora, a mai angol történetírás egyik legkiemelkedőbb személyisége. Marxista indíttatású munkássága az európai fejlődés szempontjából kulcsfontosságú angol forradalom köré csoportosul, azok társadalmi, gazdasági, ideológiai vonatkozásait könyvek sorában elemzi. Különös figyelmet szentel az anglikán egyház, a reformáció és az angol forradalom összefüggéseinek. Kutatásainak körét az angol forradalom egész évszázadára, majd pedig a reformáció kezdetétől az ipari forradalomig terjedő két és fél évszázadra kiterjeszti. A legrangosabb és egyben haladó szellemű angol történész folyóiratnak, a Past and Presentnek hosszú időn keresztül szerkesztőségi tagja volt. Több kötete magyarul is megjelent, így „Az angol forradalom 1640" (Budapest, 1948), amelyen magyarországi történész nemzedékek nevelkedtek, majd Az Akadémia új tiszteleti tagjai „Az angol forradalom évszázada 1603— 1714" (Budapest, 1968). 1968-ban járt Budapesten, előadást tartott és személyes kapcsolatot épített ki magyar történészekkel. A kis számú feudális kori angol— magyar kapcsolatokban a magyar kutatók egyik legrégibb, állandó angol partnere, aki élénk érdeklődéssel kíséri a korszakával, különösen pedig a reformációval, az antitrinitarizmussal és a puritán mozgalommal kapcsolatos magyarországi kutatásokat. JÜRGEN HABERMAS, a Max Planck Institut Starnberg professzora. Az ötvenes évek végén tűnt fel filozófiai és szociológiai írásaival és hamarosan mint a Max Horkheimer és Theodor W. Adorno vezette frankfurti iskola második nemzedékének legjelentősebb képviselőjét tartották számon. Az elmúlt két évtizednek legnagyobb hatású, baloldali orientációjú filozófusa az NSZK-ban, világszerte ismert és becsült gondolkodó. Habermas a magasan fejlett tőkés társadalmak társadalomelméleteivel foglalkozó és azt megalkotni akaró gondolkodó, aki bírálat tárgyává tette a pozitivista tudományelméletet, az empirikus szociológiát, az ortodox gazdaságtant, a pluralista politikaelméleteket és a tradicionális német filozófiát, majd megkísérelte megalkotni saját társadalomelméletét, kidolgozva annak alapkategóriáit. A hetvenes évek elejétől megjelenő, elmélet-szintetizáló törekvésű írásaiban átfogó társadalomelmélet körvonalazódik, amelynek pillérei Marx, Freud, Piaget és Godelier, illetve Keynes, Parsons és G. H. Mead. Munkássága a hetvenes években a magasan fejlett kapitalizmus két — összefüggő — jelenség körét fogja át. Az egyik: a válságstabilizáció magyarázata, a másik: a demokratikus politizálás elméleti keretfeltételeinek kidolgozása. Legfontosabb művei: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (1962), Elmélet és gyakorlat (1963), Megismerés és érdek (1968), Technika és tudomány mint „ideológia" (1968), A társadalomtudományok logikájáról (1970), Protesztmozgalom és főiskolai reform (1969), Társadalomelmélet vagy társadalmi technológia (1971), Kultúra és kritika (1973), Legitimációs problémák a kései kapitalizmusban (1973), A történelmi materializmus rekonstrukciójához (1976). BAY ZOLTÁN, a washingtoni National Bureau of Standards Atomfizikai Osztályának nyugalmazott vezetője. Bay Zoltán