Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1983 (90. kötet = Új folyam 28. kötet)
1983 / 10. sz. - KÖNYVSZEMLE - SCHEIBER SÁNDOR: Arany János Összes Művei XVI. Levelezés II. 1852-1856.(Akadémiai Kiadó, 1982. 1262 l.) Sajtó alá rendezte: Sáfrán Györgyi - Bisztray Gyula - Sándor István
Az Arany-levelezés I. kötete megjelenésekor ezen a helyen elmondottuk a kiadástörténet legfőbb tudnivalóit (1976. 4. sz. 322-323.). A II. kötet 620 levelet tartalmaz. Ebből 272 kiadatlan volt éspedig 51 Aranytól, 221 Aranynak. A nagyon gondos és pontos jegyzetek mellett igen nagy hasznát veszi az olvasó az Adattárnak. Célja: „hogy az egyes személyek, folyóiratok Arannyal való kapcsolatai — az egyes kötetek felölelte években — minél teljesebbek legyenek. Egyes személyeknél nemcsak kapcsolatuk a költővel nyert hangsúlyt, hanem ahol van, közöljük a másoknak írt levelek Arany-vonatkozásait is." Hadd említsem meg ezért, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtárban találhatók Lévay József levelei Kazinczy Gáborhoz (88 db). Sok szó esik bennük Aranyról. A bennünket érintő korszakból íme három részlet. „Épen most kaptam Aranynak kisebb költeményeit két kötetben. A véletlen vagy is inkább pesti bizományosaim példátlan hanyagsága az által is kényes helyzetbe hozott, hogy nekem és Aranynak épen egy napon kellett megjelennünk. E kis véletlen befolyást gyakorol az én verseim megítélésében, még olyanokra is, kik tán a maguk lábán járnak. Coreggio és Barabás képei egymás mellett !" (1856. I. 8.). „Engedje egyúttal e sorokhoz mellékelnem ... a körösi gymnasiumnak ez évi programját . . . csupán Arany értekezésének megolvasása végett küldöm, ha ugyan nem ünnep után járok még vele kegyednél. Szerettem volna, ha Arany szabatosan meghatározza itt a rhytmus értelmezését s nem mond olyan formát, hogy a magyar versidomokban nem szükség a költőnek bizonyos, meghatározott, merev mértékhez ragaszkodnia, felhozván a cigány példáját, ki tetszése szerint majd ő, majd ama húron játszik" (1856. VIII. 15.). Bozzai Pál verseinek elküldésével kapcsolatban azt írja: „Kertbeninek nem első vastag botlása az, hogy Bozzait Petőfi választott tanítványának nevezi. A hazugság alapja annyi, hogy Petőfi melegen fogadta Bozzait, belőle sokat remélt; Hugo V. fuvallatát sejtette benne s hogy egy ízben Arany János Petőfit gyanította a Bozzai álnév alatt. Ez azonban mind oly parányiság, melyen csak Kertbeniek építhetnek valamit" (1856. IX. 28.). Egyre szélesedik az a kör, amely ebben az időszakban Arany felé fordul. írók, költők maguk fölé emelik. Nagykőröst egymaga is irodalmi középponttá teszi. Szerkesztők kérik közreműködését. Tőle várják meginduló vállalkozásuk fémjelzését. Ő maga szinte szenvedélyesen hangoztatja, hogy ismeri munkáinak valós értékét, tehetségének határait. Greguss bírálatáról megjegyzi: „Én azt hiszem, így is többet adott, mint érdemlem. Ezt pedig nem szerénykedésből mondom, mert jóformán ismerem a helyet, mit hazai költőink közt elfoglalok. Tudom, hogy számosan meghaladnak géniuszra nézve — Zrínyitől Petőfiig — , csaknem mindnyájan természeti könnyűség s termékenységben — sokan a nyelv s költői dictiómájában. Az én érdemem ama — félig sükerült — törekvés, formát és tárgyat összhangzásba hozni — egészet alkotni. E tekintetben tudom, hogy áll régibb költészetünk — tudom, hogy én itt még a kezdők, úttörők közt állok" (710—1). Erdélyi Jánosnak válaszul írja bírálatára: „Végre azt kell érintenem, hogy sohse féltsen kegyed engem az elbizakodástól. Senki sem érzi jobban, mint én, hogy amit tettem, az többnyire kísérlet, tapogatózás, jobbra és balra. Igen jól tudom, mennyire maradtam eszményképem mögött egyik vagy másik versemben. Kevés az, amit tettem, de ezután annyit sem teszek már. Átok gyanánt fekszik rajtam — mint sokunkon — a közelebbi néhány év — ez szegte szárnyamat, érzem, hiába akarom magamra vitázni az ellenkezőt. Ha valami, a költészet meggyőződés dolga, — vezércikket lehet írni meggyőződés nélkül is, de jó verset nem. Aztán beteges is vagyok, teher a szellemi foglalkozás. Ily állapotban a magasztalás nem hogy elkényeztetne, de fáj, mint amelyet csak kevéssé érdemlek a múltra, — és nincs reményem, megérdemlem a jövőre nézve. Óhajtom, hogy ne KÖNYVSZEMLE Arany János Összes Művei XVI. Levelezés II. 1852-1856. Sajtó alá rendezte: Sáfrán Györgyi - Biszkray Gyula—Sándor István