Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1987 (94. kötet = Új folyam 32. kötet)

1987 / 7-8. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - PALLÓ GÁBOR: A tudomány és a technika fejlődése Közép-Európában 1918-1938 között

A tudomány és a technika fejlődése Közép-Európában 1918-1938 között A MTESZ Tudomány- és Technikatörté­neti Bizottsága és az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága (több társrendező segítségével) immár évek óta rendezi sorozatát a térség tudományos, illetve technikai fejlődéséről. A mostani, március 16 — 20 között zajló nemzetközi konferencia harmadik tagja volt a sorozat­nak, de talán nem utolsó. Az előző tanács­kozások, melyek a múlt század közepétől a századfordulóig, majd a századforduló­tól az első világháború végéig terjedő idő­szakkal foglalkoztak, sikeresek voltak, ám magukon viselték a szakmára jellemző szétszórtság számos zavaró jegyét. A mos­tani rendezvényen jobban illeszkedtek egy­máshoz a témák, többen próbáltak nagyobb területet átfogni. Egyik szakterületen sem igyekeztek azonban az egész korszakot jellemezni, még a legfontosabb fejlemények tekintetében sem. A megnyitó ülésen ugyan Szabadváry Ferenc, a konferencia elnöke rámutatott arra a fontos szerepre, amelyet Közép-Európa a korszak technikai fejlődésében betöltött, arra, hogy Németországon kívül is számos élvonalbeli műszaki alkotás ke­letkezett a térségben, és a mai struktúra fő vonásai is ekkor alakultak ki. Nem vál­lalkozott azonban senki pl. a modern természettudományt meghatározó kvan­tummechanika és relativitáselmélet törté­netének fölvázolására, vagy például annak vizsgálatára, hogyan hatottak a technikára és a tudományra a döntő jelentőségű poli­tikai fejlemények, mindenekelőtt a szovjet rendszer kiépülése és a nácizmus. Bármi is ennek az oka, az mindenesetre tény, hogy nem a korszak nagy tudomány- és techni­katörténeti sarokpontjai körül folytak a vi­ták, hanem a tőlük kicsit távolabbi, de be­folyásuktól korántsem mentes területeken. Valamelyest átfogó előadásnak tekint­hetjük talán a Párizsból érkezett, svéd származású Elisabeth Crawfordot, aki a centrum-periféria viszony szemszögéből tekintette át igen figyelemreméltó kutatási területét. A Nobel-díjakon keresztül vizs­gálta a térség eredményességét, mégpedig nem csupán az odaítélt díjak alapján mér­legelve, hanem a jelöltek és jelölők szemé­lyén keresztül is. Megközelítésében ezúttal a tudományos perifériára összpontosított, a közép-európai térségből főként Ausztriá­ra, Csehszlovákiára és Magyarországra. Ugyancsak általános megközelítést ígért Wolfgang Kunzer előadása, a matematika és a mérnöktudományok korabeli interak­cióiról. Az alkalmazott matematika kifej­lődéséről szólva végül is úgyszólván csak a németországi fejleményekről beszélt. Igaz, a holland és francia előtörténet után csak­ugyan itt erősödtek meg a gyökerek, kivált Göttingenben. A Harvard Egyetem professzora, E. Hie­bert a magfizika és a magkémia ausztriai kutatásáról beszélt, főként az Institut für Radiumforschung és a bécsi egyetem elmé­leti fizika tanszékén létrejött eredmények­ről. Olyan személyiségek munkásságát em­lítette, mint Stefan Meyer, Schrödinger, Lise Meitner vagy Pauli, Weiskopf. Az osztrák kutatások igen közel estek a német centrumhoz, nemcsak földrajzilag, hanem a nyelvi, intézményi és személyi kapcsola­tokat illetően is. A Franciaországban élő J. Hurwic a varsói radiológiai laborató­rium történetével foglalkozott, mely — a bécsitől eltérően — a Curie-ék által vezetett párizsi intézethez kapcsolódott. A német megszállás végül is felszámolta az ígéretes laboratóriumot. E sorok szerzője az egyik vezető náci fizikus, a Nobel-díjas Philipp Lenard ma­gyarországi kapcsolatairól, Horst Kant (NDK) a legfontosabb német fizikai kuta­tóintézet, a Kaiser-Wilhelm Institut fejlő­déséről, voltaképpen tényleges kiépülésé­ről, vezető tudósairól beszélt. Honfitárs­nője, A. Vogt bőséges adatokkal bizonyí­totta, hogy a politikai különbségek ellenére milyen élénk volt a szovjet—német tudo­mányos kapcsolat egészen a második világ­háborúig. A román L. Sofonea három társá­val (köztük Того Tibor) azt mutatta be, miként fogadta be hazájuk tudományos­sága a relativitáselmélet főbb gondolatait, illetőleg mivel járultak hozzá ennek tovább­fejlesztéséhez. Ez utóbbi már az egyes területeket or­szágonként áttekintő előadások közé tar­tozott, melyek átfogó és olykor egymással harmonizáló képet festettek néhány na­gyobb szellemi áramlat elterjedéséről a térségben. Hallottunk az orvoslás korszak­beli történetéről Jugoszláviában (B. Be­licza), a kémiai tudományról és technoló­giáról ugyanitt (I. Cupovic), a bulgáriai fizikai kémiai kezdeteiről (M. Igor), ugyan­ennek szociológiai vonatkozásairól (V. Mis­heva), a geológiai tudomány szovjetunió­beli (V. V. Tikhomirov) és magyarországi (Csath I., Csiky G., Dobos I.) eseményei­ről, a darwinizmus jugoszláviai recepciójá­ról. (A felsorolás jelzésszerű, korántsem teljes.)

Next