Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1988 (95. kötet = Új folyam 33. kötet)
1988 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - OROSZI SÁNDOR: Sipos Béla: Vállalati árelőrejelzések
mára is lehetővé tette, hogy nyereségnövelési igényeiket esetenként áremeléssel érvényesítsék. Gazdaságirányítási rendszerünk tartalmi továbbfejlesztése azonban — amely az utóbbi hónapokban több fontos dokumentumban, állásfoglalásban is megfogalmazódott — nagyobb önállóságot biztosítva a vállalatoknak, egyúttal keményíti is azokat a feltételeket, amelyek meghatározzák viselkedésüket. E szempontból az ajánlott könyv éppen idejében látott napvilágot. Sem Sipos Béla, sem más szerző nem vállalkozhatna olyan irreális feladatra, hogy rövid idő alatt „kitalálja" a szocialista árprognosztizálás egységes, a gyakorlatban hasznosítható eszköztárát. Ez a munka nagyrészt felesleges is lenne. A polgári közgazdaságtan — s jelesen a két világháború között európai hírnévre szert tett Holler Farkas iskola — jelentős eredményeket mutatott fel. Természetes a könyv törekvése, hogy megkeresse a gyökereket, s lenyesegetve közülük azokat, amelyek elhaltak, illetve a szocializmus talajában feltételezhetően életképtelenek lennének, igyekezzen meghonosítani gazdaságunkban is az árprognózisokat (2. fejezet). Sipos Béla helyzetét jelentős mértékben megkönnyíti, hogy a Heller-iskola tagjai polgári alapállásukkal együtt is a piac feltételeinek, mozgásának reális tükrözésére törekedtek, továbbá, hogy döntően a haladó értelmiség soraiba tartoztak. A könyv az iskola értékelméletének kritikájára építve mutatja be a piaci jelenségekre irányuló elemzéseiket, megteremtve ezzel az utóbbiak adaptálásának lehetőségét. A 3. fejezet az áralakulás „matematikai" összefüggéseire, illetve az árakra ható tényezőkre koncentrál. Elemzésében a szerző megelőlegezi az árszabályozó piacot, annak erőterében ábrázolva a különböző faktorok kapcsolatát, ami a módszerek bemutatása szempontjából szükségszerű is. A magyar piac mechanizmusai még nem érték el ezt az intenzitási fokot. Nem véletlen, hogy az AU és az OAAH előírásai is csak az export, illetve az importárak relációjában írják elő az árprognózisok készítését. Amilyen mértékben a hazai piac szabályozó effektusai erősödnek, olyan mértékben válnak alkalmazhatóvá az export-importárak példáján bemutatott módszerek. A 4. fejezet az árprognosztizálás feltételeivel, a cserearányokkal és az árindexekkel foglalkozik. Hasznosabb az 5. fejezet, amely a konjunktúrakutatás elméleti alapjait és a konjunktúrabarométereket tárgyalja, elsősorban Andreich Jenő és Theiss Ede munkásságára alapozva. Figyelemre méltóak a szerző kritikai észrevételei, illetve a bemutatott módszerek továbbfejlesztésére vonatkozó gondolatai. A 6-tól a 11. fejezetig terjedő rész egységet alkot, ebben a vállalati gyakorlat számára ajánlott módszerek kaptak helyet a hagyományostól a modernebbek, bonyolultabbak felé haladva. A könyv utolsó része — tartalmát illetően — nem tekinthető szerves folytatásnak. A szerző a hosszú távú ciklikusság kérdését vizsgálja, kitérve a Kondratyevciklus ismertetésére, értékelésére és empirikus ellenőrzésére. A fejlődés hosszú hullámai mintegy keretet jelentenek az előzőekben bemutatott módszerekkel elemzett összefüggések számára, s ez a kapcsolat indokolja e gondolatok jelen könyvben történő publikálását. Megjegyzendő, hogy Sipos Béla mind a Kondratyev-ciklusok kutatásával, mind a Heller-iskola kritikai újrafelfedezésével úttörő szerepet játszik a magyar közgazdasági szakirodalomban. A szerző végig szem előtt tartotta műve módszertani kézikönyv jellegét. Nem törekedett bonyolult matematikai bizonyításokra, a forrásmunkák tekintélyes jegyzékében azt az érdeklődők megtalálják. A könyv olvasmányos stílusban íródott, a szakzsargont oldják, színesítik a szerző szubjektív élményei, politikai állásfoglalásai, a gyakori szépirodalmi idézetek. A mű kötelező tananyagként szerepelt a közgazdasági felsőoktatásban, s az érintett hallgatókkal együtt a könyv is „vizsgázott". E területen is kedvezőek a tapasztalatok. Elősegíti a hallgatók elméleti és praktikus ismereteinek integrálódását, érthetőbbé teszi a vállalatok viselkedését, megfoghatóbbá a vállalati taktika lépéseit. S még egy adalék: a szerző a Pécsi Bőrgyár kollektívájával együttműködve alkalmazta a bemutatott modelleket, s a taktikai elő-, illetve utóvásárlásokkal jelentős (tízmilliós nagyságrendű) nyereségtöbbletet ért el a vállalat. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985. 291 p.) Oroszi Sándor