Magyar Tudomány, 1990 (97. kötet = Új folyam 35. kötet)

1990 / 9. sz. - TESTÜLETI HÍREK - Jelentés a Petőfi Sándor maradványának vélt barguzini lelet vizsgálatáról

kezők szerint: Főszerkesztő: Köpeczi Béla r. tag. Tagjai az osztályok képviseletében: Herman József I. o.; Ludassy Mária és Niederhauser Emil II. o.; Berényi Dénes III. о.; Stefanovits Pál IV. о.; Vizy E. Szilveszter V. о.; Vámos Tibor VI. о.; Beck Mihály VII. о.; Straub F. Brúnó és Juhász Nagy Pál VIII. o.; Herczeg Géza és Augusztinovics Mária IX. o.; Enyedi György X. o. A Tudósklub Tanács tagjainak és titká­rának megbízatását az elnökség meghosz­szabbította 1990. szeptember 30-ig. Egy­úttal felkérte a Tanács tagjait, hogy augusz­tus 31-ig tekintsék át a klub működésének feltételeit és tegyenek javaslatot a további teendőkre. Az interdiszciplináris előkészítés alap­ján megválasztott level­ező tagokat az el­nökség osztályokba sorolta: Palkovits Mik­lós 1. tag az Orvosi Tudományok Osztá­lyán, Somlyódi László 1. tag pedig a Mű­szaki Tudományok Osztályán rendelkezik szavazati joggal. Végezetül elfogadásra került az elnök­ség 1990. második félévi munkaterve, amelynek végrehajtását segítendő az el­nökség öt ad hoc bizottság felkérését ha­tározta el. AR JELENTÉS A PETŐFI SÁNDOR MARADVÁNYÁNAK VÉLT BARGUZINI LELET VIZSGÁLATÁRÓL Korábban Németh Miklós m­iniszterelnök felkérte az Akadémiát, hogy nyilvánítson véleményt a Szovjetunió területén (Bur­ját Autonóm Köztársaság, Barguzin telepü­lés temetőjében) magánkezdeményezéssel és -finanszírozással feltárt, Petőfi Sándornak tulajdonított földi maradványok hitelessé­géről. Az Elnökség eleget téve a felkérés­nek 44/1989 sz. határozatával kimondta, hogy 1. „Az interdiszciplináris vizsgálatok két ütemben történő elvégzését tartja indo­koltnak. Az első ütemben az igazságügyi orvostani-antropológiai vizsgálatokat kell elvégezni. Ha ennek eredménye az azonos­ság lehetőségének kizárását adja, ezt deklarálni kell. A második ütemre akkor kerül sor, ha a vizsgálat eredményeként az azonosítás lehetőségeinek vélelme fennáll. Ebben az esetben tovább kell folytatni az ez irányú diszciplináris, interdiszciplináris kutatásokat mind igazságügyi orvosszak­értői-antropológiai, mind pedig irodalom­tudományi, történettudományi vonalon. 2. Az 1. pont szerinti vizsgálatok továb­bi koordinálásával Tigyi József és Ujfalussy József alelnököket bízza meg és felkéri őket, hogy létesítsenek hivatalos kapcsola­tot a SZUTA megfelelő partnereivel együtt­működést kezdeményezve, az államközi és tudományetikai követelményeknek meg­felelően". A SZUTA-val történt egyeztetés után a természettudományi szakértő bizottság 1990. január 6-án Moszkvába utazott, ahol megkezdődtek az interdiszciplináris meg­beszélések és vizsgálatok. A tudományos megbeszélésekről emlékeztető készült. A megbeszélések és vizsgálatok minden fá­zisában részt vett az ún. MEGAMORV Petőfi Bizottság 10 tagú együttese is. A helyszíni vizsgálatokat itthon kiegé­szítő laboratóriumi vizsgálatok, illetve részletesebb értékelés követte, amelyben külső szakértők is részt vettek. Ennek eredményéről előzetes szakértő bizottsági összefoglaló jelentés készült, melyet az MTA Antropológiai Bizottsága 1990. ápri­lis 11-én tartott kibővített ülésén meg­vitatott és elfogadott. Ezt követően to­vábbi — lényegében csak kiegészítő — vizsgálatok még történtek, amelyek a korábbi megállapításokat megerősítet­ték. Az Elnökséghez benyújtott végleges jelentés — melynek melléklete volt a szakértő bizottság részletes vizsgálati ered­ménye, valamint az MTA — SZUTA közös bizottság üléseiről készített emlékeztető — fő megállapítása az, hogy a barguzini 7. számmal jelzett csontvázat 40 évnél régeb­ben, de 100 évnél nem régebben temették el, s a neme nő. A napirend feletti vitában az ásató régész felvetette egy nyilvános, de szigo­rúan szakmai vita igényét, valamint to­vábbi társadalomtudományi kutatást, nem „Petőfi Sándor", hanem Alexander Sztye­panovics Petrovics nevű személy irányába. Ellentmondást talált a csontváz elteme­tési idejének bizottság szerinti meghatáro­zása, valamint a sírban talált fakoporsó dendrológiai kormeghatározása között. Ezt a szakértő bizottság elnöke azzal utasította vissza, hogy a barguzini 7. ez. sír tulajdonképpen kettős sír (ezt a tényt az ásatok eddig elhallgatták, valamint azt is, hogy a kettős sír közelében egy csecsemő váza is volt). A kronológiára felhasznált faanyag az alsó koporsós temetésből szár­mazik, a felső (Petőfinek tulajdonított csontváz) koporsó nélkül, később lett 1074 Magyar Tudomány 1990 . 8. szám 1099

Next