Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)
1991 / 9. sz. - KÖNYVSZEMLE - OROSZI SÁNDOR: Sipos Béla: Heller Farkas [ismertetés]
Könyvszemlé letörténet szempontjából, hiszen támpontok vannak arra, hogy az adott szellemi környezet hatására a Párizsban tanultak Európa különböző országaiban milyen orientációkat követtek. Egyébként a szerző nem éri be azzal, hogy a magyar hallgatók párizsi tanulmányairól szóljon, keresi azt is, hogy mely más egyetemeken tanultak, Bécsben, Krakkóban, Padovában, s ez önmagában is utal az általánosabb európai összefüggésekre. A 15. század végén és a 16. század elején évente mintegy 50-100 magyar hallgató tanult külföldön, a legtöbben Bécsben és Krakkóban, Párizsban mindössze évente 2-7 %-uk (a szerzőnek köszönhetjük a számítást és az összehasonlítást). Túlzás volna ezek után azt állítani, hogy a Sorbonne ebben az időben meghatározó befolyást gyakorolt volna a magyar egyházi értelmiség eszmei fejlődésére. Azt azonban állíthatjuk, hogy annak olyan jeles képviselői, mint Gosztonyi püspök, igenis jelentős alakjai voltak szellemi életünknek. Gábriel Asztrik tanulmánya ennek a franciás orientációnak a támogatási körét mutatja be, még ha nem is dolgozza fel a Franciaországból hazatértek tevékenységét (Várdai Balázsnál utal erre), és a jövő nemzedékre bízza ezt a feladatot. A munka egyik érdekes újdonsága a magyar szentek beiktatásának vizsgálata a natio kalendária Sipos Béla: HELLER FARKAS Heller Farkast tudományos teljesítménye, nagyszámú könyve és folyóiratcikke alapján joggal tekinthetjük a két világháború közötti periódus - sőt, a század vége felé haladva - a huszadik század (egyik) legkiemelkedőbb magyar közgazdájának. Ekkor még nem vettük figyelembe azt a szerepet, amelyet egyetemi tananyagként használt könyveivel, előadásaival, személyes emberi példájával játszott a magyar közgazdász-generációk képzésében. Ezt a nagy ívű életutat 1948-ig szinte osztatlan siker, pályadíjak, kitüntetések, közéleti-tudományos elismerések, megtisztelő, de ugyanakkor embert próbáló megbízások szegélyezték. 1949-ben -némi fáziskéséssel a ,,fordulat éve" után - Heller életében is fordulat következett be: kizárták az Akadémia tagjai sorából. Ezzel szinte párhuzamosan katedrára sem állhatott, bár fizetését rendszeresen kapta a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemtől, mába, amely a magyar diákoknak azt az igyekezetét bizonyítja, hogy a magyar történelmet és nemcsak az egyház történetét az európai történelem részévé tegyék. Itt nemcsak Szent Istvánról, Szent Lászlóról, de Szent Imréről, Szent Erzsébetről, sőt Szent Adalbertról vagy Gellértről is szó van. 1522. augusztus 12-én Várdai Balázs a natio számadáskönyvébe bejegyzi, hogy kénytelen hazamenni a francia fővárosban grasszáló pestis, de a Magyarországot ért török támadás és az ország egy részének elfoglalása miatt is. "Omnibus magistris presentibus et futuris animam hilarem, vitam longam finemque beatus exoptans." Ugyanezt kívánjuk Gábriel Asztriknak, aki rendkívül fáradságos, aprólékos kutatással tárta fel a magyar diákok párizsi tevékenységét bizonyítva, hogy ebben a korban Magyarország éppúgy része volt Európának, mint a kontinens bármelyik másik régiója, s a korabeli magyar értelmiség ugyanazokból a forrásokból táplálkozott mint a francia, angol, holland, német vagy olasz. (United States Subcommission for the History of Universities, University of Notre Dame, Indiana /USA/ and Verlag Josef Knecht, Frankfurt am Main, 1986. 238 o.) Köpeczi Béla A Heller számára politikai apályt jelentő évtizedek után 1989-ben az Akadémia közgyűlése visszaadta akadémiai tagságát, az azt megelőző évben megjelent kiemelkedő művének reprint-kiadása, s ebbe a sorba illeszkedik a Sipos Béla által rajzolt tudósportré, amely méltó megemlékezést és újabb törlesztést jelent a társadalom adósságából. Sipos Béla könyvében közgazdászokhoz szól: nem Heller Farkas tudományos teljesítményének szakmai kivonatát adja. A portré inkább irodalmi ihletésű, Heller pályáját, emberi nagyságát mutatja be, melynek szinte csak lábjegyzetei a szakmai-tudományos teljesítmények. S ez így is van rendjén: az Akadémia a társadalmi nyilvánosság előtt fosztotta meg Heller Farkast címétől, a tisztelgésnek emberi, tudományos és oktatói teljesítménye előtt is e fórumon kell megtörténnie. Magyar Tudomány 1991. 9. szám