Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)

1992 / 1. sz. - MOSONYI EMIL: Egy tragikus sorsú nagy magyar mérnök (Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási eszméinek megvalósítója)

A Mosonyi Emil Társaság rendes tagjává választják, ahol 1840. június 1 -jén tartja meg székfoglaló előadását A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára címmel. Az Akadémia 1845-ben, évkönyvében közzéteszi A sebesség fokozatáról folyóvizeknél c. tanulmányát, amely vízfolyások hidraulikájának feltárása tekintetében úttörő munkának számít. De térjünk vissza hivatali munkájához. Az 1839. és 1845. közötti időszakban a Lánchíd munkálataiban való részvételen kívül több folyószabályozási kérdéssel is foglalkozik, így például a Száva szabályozásával, a Budapest alatti Duna-szakasz rendezésével. Közben, utó­lag, elismeréseket kap eddigi tevékenységéért, s méltányolják már legmagasabb helyeken is al-dunai eredményeit. Mégsem mondhatjuk azonban azt, hogy Vásárhelyi Pál megkapta volna életében minden tekintetben a munkáját valóban megillető ellenértéket. Találóan írja Gonda Béla:, A felső és legmagasabb elismerések, köszönetek és méltánylásoknak nem is volt Vásárhelyi soha híjával, de ha arról volt szó, hogy páratlan buzgalmát, nagy munkae­rejét, kiváló szakképzetségét és speciális szolgálatait anyagilag is méltányolni kel­lene, akkor rendesen csak a jövendő szebb kilátásokkal kecsegtették. S habár el is érte azt, hogy hajózási főfelügyelő és építési igazgatósegéd lett, mindez végtelen csekély jutalom volt azokkal a nagy szolgálatokkal szemben, amelyeket hazájának tett." Sokirányú elfoglaltsága mellett elmélyed a különféle hajócsatornák terveiben. 1843-ban három példányban elkészítteti az akkori Magyarország egész területére kiterjedő vízrajzi térképet, amely minden folyó kisvízszintjének magassági adatait, továbbá a folyók és ter­vezett csatornák partjainak magassági viszonyait tünteti fel. Az 1845-ös év ismét fordulópontot jelent Vásárhelyi életében. Az al-dunai munkák, sőt megpróbáltatások évei után bekövetkezett viszonylagos nyugalomból életének legnehe­zebb küzdőterére lép, amikor Széchenyi — századokra szóló nagy elgondolásának, a Tisza szabályozásának megvalósításához — ismét Vásárhelyitől kér támogatást. Széchenyi nagy­szerű eszméjéből Vásárhelyi Pál tudományos képzettsége, gazdag tapasztalatokra támasz­kodó mérnöki tudása segítségével készül el a Tisza-szabályozás terve, amelynek első kidol­gozását „Előleges Javaslat" néven, a nádor részéről 1845. június 12-ére összehívott érte­kezleten mutatta be Vásárhelyi. Ettől a történelmi nevezetességű üléstől számíthatjuk a Tisza-szabályozás előkészítésének valóságos megindulását. De vessünk néhány pillantást az előzményekre s arra a társadalmi környezetre is, amely­ben a terv megszületett és valóra vált, hogy a maga teljességében bontakozzék ki előttünk Széchenyi és Vásárhelyi nagysága és műveik jelentősége az utókor számára. A Tisza-sza­bályozás szükségességét már 1784-ben felvetette Szinyei Merse Jenő. A Tisza rendszeres tanulmányozása azoktól az összefüggő térképezési és vízrajzi felvételektől számítható, amelyek 1833-ban Lányi Sámuel vezetésével kezdődtek, s amelyek készítésének legfőbb irányítását később maga Vásárhelyi Pál vette a kezébe.­­ A Tiszáról készült ún. Vásárhe­lyi-féle felvételek akkoriban a külföld elismerését is kivívták szakszerűségük, pontosságuk és olyan átfogó adatszolgáltató jellegük miatt, amiyenre akkor még világszerte is kevés példa volt. Amikor Széchenyi Istvánt a Helytartótanács közlekedésügyi osztályának főnökévé ki­nevezték, megkezdhette országos agitációját a Tisza-szabályozás megvalósítása érdekében, majd ugyane célból kiadta a már előbb említett „Eszmetöredékek" címszóval kezdődő dol­gozatát. Csak az tudja kellőképpen értékelni Széchenyi munkáját, s annak rövid néhány Magyar Tudomány 1992. 1. szám

Next