Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)
1992 / 1. sz. - MOSONYI EMIL: Egy tragikus sorsú nagy magyar mérnök (Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási eszméinek megvalósítója)
A Mosonyi Emil Társaság rendes tagjává választják, ahol 1840. június 1 -jén tartja meg székfoglaló előadását A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára címmel. Az Akadémia 1845-ben, évkönyvében közzéteszi A sebesség fokozatáról folyóvizeknél c. tanulmányát, amely vízfolyások hidraulikájának feltárása tekintetében úttörő munkának számít. De térjünk vissza hivatali munkájához. Az 1839. és 1845. közötti időszakban a Lánchíd munkálataiban való részvételen kívül több folyószabályozási kérdéssel is foglalkozik, így például a Száva szabályozásával, a Budapest alatti Duna-szakasz rendezésével. Közben, utólag, elismeréseket kap eddigi tevékenységéért, s méltányolják már legmagasabb helyeken is al-dunai eredményeit. Mégsem mondhatjuk azonban azt, hogy Vásárhelyi Pál megkapta volna életében minden tekintetben a munkáját valóban megillető ellenértéket. Találóan írja Gonda Béla:, A felső és legmagasabb elismerések, köszönetek és méltánylásoknak nem is volt Vásárhelyi soha híjával, de ha arról volt szó, hogy páratlan buzgalmát, nagy munkaerejét, kiváló szakképzetségét és speciális szolgálatait anyagilag is méltányolni kellene, akkor rendesen csak a jövendő szebb kilátásokkal kecsegtették. S habár el is érte azt, hogy hajózási főfelügyelő és építési igazgatósegéd lett, mindez végtelen csekély jutalom volt azokkal a nagy szolgálatokkal szemben, amelyeket hazájának tett." Sokirányú elfoglaltsága mellett elmélyed a különféle hajócsatornák terveiben. 1843-ban három példányban elkészítteti az akkori Magyarország egész területére kiterjedő vízrajzi térképet, amely minden folyó kisvízszintjének magassági adatait, továbbá a folyók és tervezett csatornák partjainak magassági viszonyait tünteti fel. Az 1845-ös év ismét fordulópontot jelent Vásárhelyi életében. Az al-dunai munkák, sőt megpróbáltatások évei után bekövetkezett viszonylagos nyugalomból életének legnehezebb küzdőterére lép, amikor Széchenyi — századokra szóló nagy elgondolásának, a Tisza szabályozásának megvalósításához — ismét Vásárhelyitől kér támogatást. Széchenyi nagyszerű eszméjéből Vásárhelyi Pál tudományos képzettsége, gazdag tapasztalatokra támaszkodó mérnöki tudása segítségével készül el a Tisza-szabályozás terve, amelynek első kidolgozását „Előleges Javaslat" néven, a nádor részéről 1845. június 12-ére összehívott értekezleten mutatta be Vásárhelyi. Ettől a történelmi nevezetességű üléstől számíthatjuk a Tisza-szabályozás előkészítésének valóságos megindulását. De vessünk néhány pillantást az előzményekre s arra a társadalmi környezetre is, amelyben a terv megszületett és valóra vált, hogy a maga teljességében bontakozzék ki előttünk Széchenyi és Vásárhelyi nagysága és műveik jelentősége az utókor számára. A Tisza-szabályozás szükségességét már 1784-ben felvetette Szinyei Merse Jenő. A Tisza rendszeres tanulmányozása azoktól az összefüggő térképezési és vízrajzi felvételektől számítható, amelyek 1833-ban Lányi Sámuel vezetésével kezdődtek, s amelyek készítésének legfőbb irányítását később maga Vásárhelyi Pál vette a kezébe. A Tiszáról készült ún. Vásárhelyi-féle felvételek akkoriban a külföld elismerését is kivívták szakszerűségük, pontosságuk és olyan átfogó adatszolgáltató jellegük miatt, amiyenre akkor még világszerte is kevés példa volt. Amikor Széchenyi Istvánt a Helytartótanács közlekedésügyi osztályának főnökévé kinevezték, megkezdhette országos agitációját a Tisza-szabályozás megvalósítása érdekében, majd ugyane célból kiadta a már előbb említett „Eszmetöredékek" címszóval kezdődő dolgozatát. Csak az tudja kellőképpen értékelni Széchenyi munkáját, s annak rövid néhány Magyar Tudomány 1992. 1. szám