Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)

1992 / 2. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - SIPOS BÉLA: Egy úttörő közgazdász: Theiss Ede ("Sine praeteretis futura nulla")

Egy úttörő közgazdász, Theiss Ede ami Wicksellnél még hiányzott. Ily módon a tőke szerepe a gazdasági egyensúly keretében, a tudomány akkori színvonalának megfelelően, messzemenő és kvantitatív tisztázást nyert. Az értekezés végül ismeretelméleti alapon vizsgálta a mennyiségi módszerek alkalmazha­tóságának lehetőségeit a közgazdaságtanban. Ezzel kapcsolatban Theiss Ede rámutatott a funkcionális jövedelemeloszlás törvényszerűségeire. A funkcionális jövedelemeloszlás ese­tén abból indulunk ki, hogy a munka, a tőke és a föld osztoznak a termelt eredményen, mégpedig teljesítményük arányában. Ez az elmélet teljesen eltekint attól, hogy hatalmi té­nyezők is közrejátszanak a jövedelemeloszlásban. A határhaszon iskola eredményeire tá­maszkodik a funkcionális jövedelemeloszlás elmélete. (Ld. Clark, I. A., Böhm-Bawerk, Lan­daueer C. munkásságát.) A gazdasági elvből kifolyóan lépten-nyomon fellépő szélső érték problémák (pl. lokális maximum vagy minimum keresése) szintén matematikai módszerek használatát igénylik. Theiss végül hangsúlyozta: a kereslet és kínálat elemzés, a monopólium, a termelés és tő­keelmélet, továbbá a gazdasági dinamika számos problémája csak matematikai módszer alapján oldható meg kielégítően. Ugyanakkor világosan látta a matematikai módszerek alkalmazásának korlátait, különösen a lelki jelenségek vitágában és a szervezeti összefüg­gésekben. Bárhogy fejlődjön a matematikai közgazdasági kutatás, „mindig marad a köz­gazdasági jelenségek olyan széles és jelentékeny területe, amely a matematikai módszerrel nem tárgyalható".­ Ezt az álláspontot erősítette meg később Krekó Béla professzor, ami­kor ezt írta: „Bármilyen messze is halad ezen az úton a fejlődés, a matematika valójában mindig csak eszköz marad a közgazdászok kezében... a matematika sohasem léphet a köz­gazdasági tudományok helyébe."4 Theiss Ede doktori értekezése alapján 1931 -ben elnyerte a Rockefeller Alapítvány ösz­töndíját. A közgazdasági dinamika problémáival kapcsolatban folytatott kutatásokat az Egyesült Államokban, a chicagói, a New York-i Columbia és a californiai Stanford egye­temen. Az említett egyetemeken kívül tíz más egyetemet is meglátogatott, ahol a kutatá­saival kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. (Például járt a Harvard-, a Princeton-egyetemen és a Cambridge-ben működő MIT-nél.) Több tanulmányt publikált az Egyesült Államokban, s rendszeresen tartott előadásokat, részt vett nemzetközi konferenciákon. 1933. május vé­gén hazatért, mivel — mint említettem — a M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztériumban minisztériumi főmérnökké nevezték ki. Figyelembe véve, hogy tudományos munkásságá­nak jelentékeny része skandináv és angol közgazdászok kutatásainak továbbfejlesztését je­lentette, a Rockefeller Alapítvány kivételesen megengedte, hogy amerikai ösztöndíja hát­ralévő négy hónapját Skandináviában és Angliában folytathassa, így Theiss Ede 1934-ben Skandináviában a koppenhágai, a lundi, a stockholmi és az oslói egyetemeken, Angliában pedig a londoni (London School of Economics), a cambridge-i és oxfordi egyetemeken dol­gozott. Kutatási eredményeit az Egyesült Államokban 1932 és 1935 között három jelentős tanulmányban publikálta, amelyekre az amerikai közgazdászok fél évszázad elteltével is gyakran hivatkoznak. Magyarországon ezek az írásai viszont kevésbé ismertek, így ezekről részletesebb ismertetést adunk. 31. m. 2.95. o. 4 Krekó Béla: Lineáris programozás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966. 14. o. Magyar Tudomány 1992. 2. szám

Next