Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)
1992 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - CSAPODI CSABA: Thuróczy János: Chronicle of the Hungarians [ismertetés]
Thuróczy János: Chronicle of the Hungarians Fordította: Frank Mantello. Az előszót és Mindig örömmel kell üdvözölnünk, ha külföldön magyar történelmi forráskiadvány jelenik meg, még akkor is, ha — mint a jelen esetben — nem eredeti szöveg, hanem angol nyelvű fordítás alakjában van előttünk a forrásszöveg. Ez a kiadvány így nem annyira a medievisták számára készült, akiknek a kutatásban magukra az eredeti szövegekre van szükségük, hanem olyan egyetemi hallgatóknak, akik nem, vagy csak gyöngén tudnak latinul, tehát bizonyos mértékig népszerűsítő célzatú, még akkor is, ha rendkívül gazdag, szakszerű jegyzetapparátussal van ellátva. A fordítás alapja a Galántai—Kristó-féle kritikai kiadás szövege. (Galántai Erzsébet—Kristó Gyula: Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus, Budapest, 1985. 204-293. lap.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a most megjelent kiadvány címe bizonyos mértékig félrevezető, mert nem az egész Thuróczy-krónika fordítása van a kezünkben, hanem annak csak egy része, a negyedik rész. (A bevezető tanulmány tévesen 3. részt mond, míg az ajánlás helyesen 4-et.) Ezt pedig már a címben fel kellett volna tüntetni! Thuróczy krónikája nem a szerző eredeti kéziratában maradt fönn, hanem nyomtatásban; ennek szánták már annak idején is. Méghozzá mindjárt két kiadásban, mindkettő 1488-ban. Az első kiadás Brünnben jelent meg Konrad Stahel és Matthias Prenlein nyomdájában. Két és fél hónappal később Theobald Feger budai könyvkiadó is kiadta ugyanezt a szöveget, de már Mátyás királyhoz szóló ajánlással Erhard Radtolt nyomdájában Augsburgban, új fametszetű képekkel. Az akkori híradási és közlekedési viszonyok közt szinte érthetetlen, hogyan lehetett ezt ilyen rövid idő alatt lebonyolítani. A mai könyvkiadás és könyvnyom a jegyzeteket írta: Engel Pál tatás nem lenne képes erre. Meg kell még jegyeznünk, hogy az augsburgi kiadás két variánsban került piacra. Az egyik olyan módon, hogy kihagyták belőle Mátyás ausztriai hadjáratait és címerei közül Ausztriáét, számítva az osztrák vásárlóközönségre is. Függelékként mindkét kiadáshoz csatolták Rogerius Carmen miserabileját, ami nincs összefüggésben a krónikával, de ami csak így maradt fönn. Thuróczy krónikája a magyar középkori krónikairodalom csúcspontja és egyben utolsó állomása. A magyar történelmet kezdeteitől fogva, a hun-magyar azonosság Kézai-féle tételét elfogadva, a hunoktól kezdve tárgyalja a kiadást megelőző évig. A mű négy részből áll, s ezek egymástól eléggé eltérő jellegűek. Az első rész (a krónikában két részként, külön a hun és a magyar történet) tulajdonképpen a 14. századi krónikaszerkesztés átvétele, amelynek variánsai a Képes Krónika és a Budai Krónika alapjául szolgáló szöveg. Thuróczy azonban itt is igyekszik kritikát gyakorolni, klasszikus auktorok és egykorú történelmi irodalom alapján korrigálni az ellentmondásokat, tehát már jóval túllép a középkori krónikásokon és közelit a modern történetíráshoz. Második részként beillesztette a KUkUlei Jánosként emlegetett Tótsolymosi Apród János Nagy Lajos-életrajzát. Harmadikként következik az 1382-1386 közti események leírása, amely nem más, mint a velencei Lorenzo Monaci hexameterekben írt munkájának, tehát már egy humanista műnek prózai átdolgozása. A negyedik, most közölt rész 1387-től saját koráig Thuróczy legsajátabb műve, melyet oklevelek és tanúktól szerzett szóbeli adatok felhasználásával írt. Míg az első résznél is már modern vonásként tapasztaljuk a Corvina-könyvtár anyagának felhaszná- 245 Magyar Tudomány 1992. 2. szám Könyvszemle