Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)

1992 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - CSAPODI CSABA: Thuróczy János: Chronicle of the Hungarians [ismertetés]

Thuróczy János: Chronicle of the Hungarians Fordította: Frank Mantello. Az előszót és Mindig örömmel kell üdvözölnünk, ha külföldön magyar történelmi forráskiadvány jelenik meg, még akkor is, ha — mint a jelen esetben — nem eredeti szöveg, hanem angol nyelvű fordítás alakjában van előt­tünk a forrásszöveg. Ez a kiadvány így nem annyira a medievisták számára készült, akiknek a kutatásban magukra az eredeti szövegekre van szükségük, hanem olyan egyetemi hallgatóknak, akik nem, vagy csak gyöngén tudnak latinul, tehát bizonyos mértékig nép­szerűsítő célzatú, még akkor is, ha rendkívül gazdag, szakszerű jegyzetapparátussal van ellátva. A fordítás alapja a Galántai—Kristó-féle kritikai kiadás szövege. (Galántai Erzsébet—Kristó Gyula: Johannes de Thu­rocz: Chronica Hungarorum. I. Textus, Budapest, 1985. 204-293. lap.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a most meg­jelent kiadvány címe bizonyos mértékig félrevezető, mert nem az egész Thuróczy-krónika fordítása van a kezünkben, hanem annak csak egy része, a negyedik rész. (A bevezető tanulmány tévesen 3. részt mond, míg az ajánlás helyesen 4-et.) Ezt pedig már a címben fel kellett volna tüntetni! Thuróczy krónikája nem a szerző eredeti kézira­tában maradt fönn, hanem nyomtatásban; ennek szán­ták már annak idején is. Még­hozzá mindjárt két ki­adásban, mindkettő 1488-ban. Az első kiadás Brünn­ben jelent meg Konrad Stahel és Matthias Prenlein nyomdájában. Két és fél hónappal később Theobald Feger budai könyvkiadó is kiadta ugyanezt a szöveget, de már Mátyás királyhoz szóló ajánlással Erhard Rad­tolt nyomdájában Augsburgban, új fametszetű képek­kel. Az akkori híradási és közlekedési viszonyok közt szinte érthetetlen, hogyan lehetett ezt ilyen rövid idő alatt lebonyolítani. A mai könyvkiadás és könyvnyom­ a jegyzeteket írta: Engel Pál tatás nem lenne képes erre. Meg kell még jegyeznünk, hogy az augsburgi kiadás két variánsban került piacra. Az egyik olyan módon, hogy kihagyták belőle Mátyás ausztriai hadjáratait és címerei közül Ausztriáét, szá­mítva az osztrák vásárlóközönségre is. Függelékként mindkét kiadáshoz csatolták Rogerius Carmen mise­rabileját, ami nincs összefüggésben a krónikával, de ami csak így maradt fönn. Thuróczy krónikája a magyar középkori króni­kairodalom csúcspontja és egyben utolsó állomása. A magyar történelmet kezdeteitől fogva, a hun-magyar azonosság Kézai-féle tételét elfogadva, a hunoktól kezdve tárgyalja a kiadást megelőző évig. A mű négy részből áll, s ezek egymástól eléggé eltérő jellegűek. Az első rész (a krónikában két részként, külön a hun és a magyar történet) tulajdonképpen a 14. századi krónikaszerkesztés átvétele, amelynek variánsai a Ké­pes Krónika és a Budai Krónika alapjául szolgáló szö­veg. Thuróczy azonban itt is igyekszik kritikát gyako­rolni, klasszikus auktorok és egykorú történelmi iro­dalom alapján korrigálni az ellentmondásokat, tehát már jóval túllép a középkori krónikásokon és közeli­t a modern történetíráshoz. Második részként beillesz­tette a KUkUlei Jánosként emlegetett Tótsolymosi Ap­ród János Nagy Lajos-életrajzát. Harmadikként kö­vetkezik az 1382-1386 közti események leírása, amely nem más, mint a velencei Lorenzo Monaci hexameterekben írt munkájának, tehát már egy hu­manista műnek prózai átdolgozása. A negyedik, most közölt rész 1387-től saját koráig Thuróczy legsajá­tabb műve, melyet oklevelek és tanúktól szerzett szó­beli adatok felhasználásával írt. Míg az első résznél is már modern vonásként ta­pasztaljuk a Corvina-könyvtár anyagának felhaszná- 245 Magyar Tudomány 1992. 2. szám Könyvszemle

Next