Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)

1993 / 2. sz. - KÖNYVSZEMLE - DETRE CSABA: Három könyv a környezetvédelemről (Magyar Köztársaság Kormánya: Nemzeti beszámoló az Egyesült Nemzetek 1992. évi Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára ; Környezet és társadalom - Környezetpolitikai stratégia. Környezetpolitika ; Rakoncza

Könyvszemlé­ zési megoldásaival ismertet meg, ugyanakkor közel öt­száz vízerőművet is bemutat. A könyvet tehát kiválóan hasznosíthatják a világ bármely részén tervezést vagy kivitelezést végző vízépítő és vízgépész szakemberek, ahogy az a korábbi kiadásokkal is történt. Hazai szak­emberek számára — hazánk földrajzi adottságai folytán — gyakorlati szempontból ez a kötet talán kevésbé fon­tosnak látszik, mint az I. és a tervezett III., valójában azonban nagyon sok hasznosítható, sőt nem nélkülöz­hető ismeret található a II. kötetben, mégpedig nemcsak elvi, hanem gyakorlati szempontból is. Ilyen például a vízkivételi műre, az üzemvízcsatornára és a vízerőtelep elrendezésére vonatkozó ismeretek jórésze, de — szi­vattyús energiatározási lehetőségeinkre gondolva — pl. a földalatti vízerőtelepre és a közepes esésű vízgépekre vonatkozó számos ismeret is. Végül nyilvánvaló, hogy a hazánkban jelentős számban lehetséges törpe vízerő­műveknél is felhasználható ismeretek egy része — a tervezett III. kötetbeli részletes tárgyalások mellett — a nagyesésű erőművekre vonatkozó jelen II. kötetből szerezhető meg. A felsorolt A/...G/ fejezetek egyaránt foglalkoznak a létesítményekben kialakuló permanens és nemperma­nens áramlási viszonyokkal, illetve az ezekre vonatkozó hidraulikai méretezéssel, továbbá — ahol szükséges — behatóan taglalják a szerkezetek hidrodinamikai terhe­A környezetvédelemmel foglalkozó, közelmúltban megjelent, az egész tematikát és problematikát átölelő három jeles kötet arra sarkall, hogy e témakör egészére vonatkozó eszmefuttatásokat adjunk közre. A környe­zetvédelemnek nevezett ismeret- és cselekvési kör ro­hamosan tágul. Ez az emberiség megállíthatatlanul mé­lyülő ökológiai válságának eredménye. Minden jel arra mutat, hogy bár a vészharangok zúgása mindinkább hal­latszik, de nemhogy a válságot mérsékelni tudnánk, még okainak feltárása is szinte hatástalannak tűnik. Egyedüli sikernek azt tekinthetjük, hogy ma már kezdünk rádöb­benni arra, hogy az emberiség ökológiai helyzete re­ménytelen. Ezért minden környezetünk védelmére tett erőfeszítésre érvényes a latin szentencia: ,,Ut desint vi­res, tam­en est laudanda Voluntas". (Habár hiányzik az erő, mégis dicséretre méltó az akarat.­­lését, ezek szilárdságtani méretezése céljából. A vízé­pítő mérnök számára kielégítő részletességű ismeretek találhatók a könyvben a vízgépészeti berendezések faj­táiról, működésükről, kiválasztásukról, hatásfokukról stb. A mű egyetlen hiányosságának tartom, hogy szá­madatait és számpéldáit általában a régi technikai (kg­erő, m, s) rendszerben, nem pedig az SI rendszerben adja meg. A kiadó a számára kényelmesebb, de az ol­vasó számára fárasztóbb utat választotta, amikor az ada­tok és példák átszámítása helyett — amit a vízépítés great old manjétől valóban nem lehetett elvárni — meg­elégedett a mértékegységrendszerek közti átszámítás táblázatának melléklésével. Ámbár a vízépítés és ezen belül a vízerőhasznosítás hazánkban jelenleg hullámvölgyben van, optimista mó­don merem ajánlani a mű tanulmányozását nemcsak a külföldön dolgozó, hanem az idehaza jelenleg más víz­ügyi feladatokkal foglalkozó magyar vízépítő és víz­gépész szakembereknek is, annál is inkább, mert a mű négy évtizeddel ezelőtt megjelent — egyébként kitűnő — magyar nyelvű alapváltozata elsősorban tan­könyvnek készült, és az utóbbi csaknem négy évtized fejlődésének következtetései is csak a most megjelent kötetben találhatók. (Akadémiai Kiadó, 1991. 1092 o.) Haszpra Ottó Az emberiség azzal, hogy kifejlődése során mind­inkább levetkőzte állati mivoltát, egyre inkább elide­genedett rég volt, az állatvilágból átörökölt környezeté­től. Az új, kizárólag mint társadalmi lény által kialakított környezet rohamosan válik elviselhetetlenné az ember mint biológiai lény számára. Tagadhatja-e valaki, hogy az ember az őseredeti, még embernélküli környezetét elkerülhetetlenül pusz­tító technológiai fejlettség nélkül azzá lehetett volna, mint ami most? Az őseredeti környezet elpusztítása az ára annak, hogy leszállhattunk a Holdra, néhány óra alatt a földfelszín bármelyik pontjáról eljuthatunk egy tetszés szerinti bármely másik pontjára. Az emberiség ökológiai—történelmi alapkérdései valahogyan így hangzanak: barlangi medve vagy automobil, vagy akár: arboreális életmód vagy holdutazás? HÁROM KÖNYV A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL Magyar Köztársaság Kormánya: Nemzeti beszámoló az Egyesült Nemzetek 1992. évi Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára Környezet és társadalom - Környezetpolitikai stratégia. Környezetpolitika Rakonczay Zoltán: A magyar természetvédelem 50 éve számokban 1939—1990. 241 Magyar Tudomány 1993. 2. szám

Next