Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)
1993 / 3. sz. - KITEKINTÉS - SIPOS BÉLA: A Kondratyev-ciklus
A Kondratyev-ciklus 1892-ben született N. D. Kondratyev, a világhírű orosz közgazdász, aki sok más társával a sztálini represszió áldozatává vált. 1915 és 1929 között, amíg dolgozhatott, maradandót alkotott. Elmélete és módszere nélkül napjaink válságos helyzetét nem érthetnénk meg, és a kibontakozás lehetőségét, az azzal járó veszélyeket tudományos igényességgel nem tárhatnánk fel. A gazdaság hosszú ciklusainak gondolatát Kondratyev publikációi (1922—1928) előtt már mások is felvetették. (Pl. J. van Gelderen 1913-ban és De Wolff 1914-ben, sőt még korábban H. Clarke (1847), Jevons (1844), Parvus (1901) és mások részeredményeket értek el. Kondratyev De Wolff eredményeiről csak 1926-ban szerzett tudomást, amikor hipotézisét nemcsak felvázolta, hanem módszertanilag is kidolgozta, illetve empirikusan igazolta. Vizsgálatait kizárólag a kapitalista társadalom viszonyaira korlátozta. A gazdasági változások között evolúciós, azaz megfordíthatatlan és konjunkturális, azaz megfordítható folyamatokat különböztetett meg. Megfordíthatatlannak tekintette például a népességi-, illetve termelés-növekedési folyamatokat, megfordíthatónak, tehát hullámzónak, ismétlődőnek minősítette az árak, a kamatláb, a munkanélküliségi arány stb. folyamatait. Véleménye szerint a gazdasági fejlődés egésze megfordíthatatlan folyamat, amelyben a haladás szakaszokon keresztül jut előre. Bizonyos elemek (árak, bérek, kamatlábak stb.) konjunkturális hullámzással jellemezhetők, más elemeknél az ingadozás komplex, a trendet és a különböző hullámzásokat együtt tartalmazza. Ez a megkülönböztetés meghatározza az igénybe vehető módszereket is. Kondratyev vizsgálati módszerének az a lényege, hogy az árakat egyszerű statisztikai indexszel ábrázolja, egyes pénzügyi (kamatráta, bérek), vegyes jellegű (külkereskedelmi forgalom), illetve tisztán naturális sorok esetében a trendtől való eltérés számítási módszerét alkalmazza. Az utóbbiaknál (külkereskedelem és termelés, valamint fogyasztás) mindig egy főre jutó adatokat használ, és a legkisebb négyzetek módszerével számított trendtől való eltéréseket vizsgálja úgy, hogy 9 éves mozgóátlagolással megpróbálja kiszűrni a rövidebb ciklusú mozgásokat. Francia, angol, német, egyesült államokbeli és a világgazdaságra vonatkozó sorok felhasználásával, empirikus adatbázison bizonyítja a hosszú hullámokra vonatkozó elméletét. A hosszú hullámok kimutatására, illetve elkülönítésére szolgáló eljárását az 1920-as évek elején dolgozta ki. A számítástechnika az elmúlt több mint fél évszázadban sokat fejlődött, de a módszertani alapok azonosak maradtak. Kondratyev végső következtetése: feltételezhető, hogy a kapitalista gazdaságban hosszú hullámok léteznek, amelyek átlagosan 50 évig tartanak. Ebben 25 százalékos időtartameltérést is megengedhetőnek tart. Kondratyev három hosszú ciklust mutatott ki: Az első ciklus emelkedő hulláma 1780—1790-től 1810—1817-ig, az esés 1810—1817-től 1844— 1851-ig tartott. A második ciklusban az emelkedés 1844—1851-től 1870—1875-ig, az esés 1870— 328 Magyar Tudomány 1993 . 3. szám Kitekintés