Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)

1993 / 1. sz. - MEGEMLÉKEZÉS - MARX GYÖRGY: Bay Zoltán (1900-1992)

Megemlékezés leszerelését és háborús jóvátétel címén történő elszállítását. Bay Zoltánt ismét a gyár szervezett mun­kásai segítik, és a „leszerelés" után gyorsan megindul az izzólámpa-gyártás, sőt a gyár exportra termel. Épp ez válik gyanússá. Közeleg a fordulat éve, államosítani kell a gyárakat, még akkor is, ha a „szövetséges" amerikaiak tőkeérdekeltsége van bennük. Be kell bizonyítani, hogy az Olajipari Rt, a Standard, a Tungsram szabotálja a termelést, hogy aláássa a magyar népgazdaságot. A politikai és gazdasági rendőrségnek gyártani kell a bizonyítékot, be kell gyűjteni a tetteseket, a bíróság készülhet a halálos ítéletekre. Bay Zoltán is megismerkedik az éjszaka érkező nagy fekete autóval, az ÁVO kihallgatási módszereivel, miközben Rajk László megüzeni neki: ha belép a Pártba, ő lesz a Magyar Tudományos Tanács vezetője. Bay Zoltán ekkor száll a Hegyeshalom felé induló vonatra. A legutóbbi években éberen figyelte az Egyesült Izzó (Tungsram) sorsának is fordulatát. Ismét bizakodott és ismét aggódott. Próbáljuk vele együtt hinni, hogy a Tungsram át fogja élni a jelen gazdasági viharait is, nem lesz osztályrésze újabb külföldről diktált leszerelés. Bay Zoltán 1945-ben a Szent-Györgyi Albert elnöklete alatt szerveződött Természettudományi Akadémia alelnöke lett, amelynek titkára Gombás Pál volt, és olyanok a tagjai, mint Hevesy György, Neumann János, Riesz Frigyes, Wigner Jenő és mások. Az akadémiai konszolidáció után Bay Zoltán lett az MTA Természettudományi Osztályának elnöke (1946—1948). Levelező tagként székfoglalóját a fotoelektronsokszorozóról tartotta (1938), rendes tagként a Hold-visszhang-kísérletről beszélt aka­démiai székfoglalójában (1946). Bay Zoltán 25 év után, 1973-ban látogatott újra haza az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghí­vására: alma matereiben, egyetemein Debrecenben, Budapesten, Szegeden az új méter javaslatáról beszélt. Részt vett az Eötvös Társulat 1975. debreceni és 1977. egri vándorgyűlésén. 1981-ben vá­lasztotta tiszteleti tagjává az Eötvös Társulat. Nyolc évre rá az Akadémia is. A történelem egyedülálló fintora, hogy mint az MTA tiszteleti tagja, egy harmadik székfoglalót is tarthatott (1989), ennek a témája az új méter volt. (Rendes tagságát jogilag nem lehetett visszaállítani, mert annak feltétele a magyar állampolgárság, és Rákosi Mátyás ettől megfosztotta Bay Zoltánt. Jogászaink nem tudták megoldani a problémát...) Az utóbbi két évtizedben Bay Zoltán rendszeresen küldte írásait magyar fizikai folyóiratokba. Visszaemlékezéseit (a Tungsram kálváriáját az 1940-es évek német, nyilas, szovjet, rákosista viharai közepette) elsőként a Fizikai Szemle közölte 1989-ben. 90. születésnapján Göncz Árpád adta át neki Washingtonban a Magyar Köztársaság rubinokkal ékes Zászlórendjét. Ezt köszönve. Bay Zoltán ön­magának tette fel a kérdést: — „Szabad volt-e elmennem, vagy vállalnom kellett volna az otthoni sorsot, amely börtönnel vagy éppen kivégzéssel járhatott volna?" — Bay Zoltán a szerzőnek is elmondta: azért írta meg visszaemlékezéseit, hogy megmutassa: „az élet az erösebb", de azért is, hogy életútja ne adjon fölmentést azoknak, akik Magyarországon végzett munkájukat, kényelmi elő­nyökért hagyják ott, nem pedig történelmi kényszerből. Marx György 98 Magyar Tudomány 1993. 1. szám 97

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék