Magyar Tudomány, 1993 (100. kötet = Új folyam 38. kötet)

1993 / 10. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - PALLÓ GÁBOR: Szent-Györgyi Albert és a szovjet kapcsolat

A tudomány történetéből Palló Gábor Szent-Györgyi Albert és a szovjet kapcsolat A magyar újságírók szerették megkérdezni Szent-Györgyi Alberttól, igaz-e, hogy azért hagyta el Magyarországot, mert államelnök (másoknál miniszterelnök) akart lenni, de reményeiben csalat­kozott. Általában elhárította a feltételezést, és hangsúlyozta, hogy semmiféle sértődöttséget nem érez. Mégis: mintha máig nem tisztázódott volna, milyen politikai álláspontra helyezkedett Szent­Györgyi a háború után. Talán segít ennek megértésében az a kézirat, amelybe néhány évvel ezelőtt botlottam Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban. Tartalma Szent-Györgyi 1949-ből származó, angol nyelvű önéletrajzi részlete, mely írója életének éppen a második világháborút követő ma­gyarországi szakaszával foglalkozik. A Nobel-díjas tudós születésének 100. évfordulója alkalmából talán érdemes felütni ezt a — tudomásom szerint — még nem publikált töredéket, hátha jobban megértjük egyik életrajzi rejtélyét: a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát. Nem Szent-Györgyi tudományos teljesítményeivel, a világhírű Nobel-díjas tudós diadalaival foglalkozunk az alábbiakban, nem is a C-vitamin és a sejtlégzés felfedezésével vagy az izombiokémia új alapokra helyezésével; még csak nem is az iskolateremtő professzorral vagy éppen az Akadémia megújítójával, hanem a politikussal. Politikai nézeteiről és tevékenységéről ő maga is bőségesen beszámolt publikált írásokban, és 1973-as itthoni TV-interjújában. Az azóta született életrajzok szinte mind érintik politikai szereplését, hiszen Szent-Györgyi személyéhez, legalábbis a negyvenes évektől, ez alapvetően hozzátartozott. Híressé vált a háború alatti bujkálása, a nevével fémjelzett ellenállási mozgalom, illetve időskori tiltakozása a vietnami háború és általában az ésszerűtlenül magas katonai költségek ellen, szemben a világ éhezőinek tömegeivel, a környezet pusztításával, az antihumánus emberi élettel. Külön fe­jezetet alkotnak a tudomány és a tudósok felelősségéről, kívánatos társadalmi szerepéről alkotott nézetei. Mindezt rendszeresen is kifejtette műveiben, köztük Az őrült majomban. 1 A Szovjetunióval kapcsolatos véleményének relevanciája magától értetődik. Ám hogy ez miben is állt, sokkal kevésbé. Egyfelől ugyanis mint jelentős, üldözött antifasiszta, 1945-öt felszabadulásként élte meg; az új rendszerben komoly befolyást remélhetett. Közismert, hogy Moszkvába látogatott, a Szovjetunióról mint reménybeli politikai partnerről igen elismerően nyilatkozott, fenntartások nél­kül. 1946-ban a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság alapító elnöke lett, barátjával, az író Zilahi Lajossal együtt. Másrészt viszont 1947-ben elhagyta Magyarországot, és ezután lelkes proszovjetből haragos antiszovjetté vált. A Rockefeller Foundation egyik tisztviselőjének feljegyzéséből az olvas­ható ki, hogy ekkor már a Telieréhez hasonló, vehemens álláspontra helyezkedett: 2 [Szent-Györgyi] úgy gondolja. Amerika számára az egyetlen út a pusztulás elkerülésére, a lehető legnagyobb erővel támogatni az alap- és katonai kutatásokat, hogy amikor arra kerül a sor és a Szovjetuniónak elegendő atombombája lesz, mi Oroszország nagyobb részét tudjuk elpusztítani, 1262 Magyar Tudomány 1993. 10. szám 1262

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék