Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1997 (104. kötet = Új folyam 42. kötet)

1997 / 5. sz. - VITÁK - VÉLEMÉNYEK - SOLYMOSI FRIGYES: A tudományos cikkek elbírálásával kapcsolatos tapasztalataim

A tudományos cikkek elbírálásával kapcsolatos, a konklúzióban túlságosan finoman, diplomatikusan írtunk W. hibás következte­téseiről. W. bíráló viszont elutasításra javasolta közleményünket. Két oldalon fej­tette ki ellenvéleményét olyan pótlólagos kutatási programot javasolva, amellyel legalább még egy évet eltölthettünk volna. Erre mindenképpen válaszolnunk kel­lett, minden egyes pontra részletesen kitérve. Erre újabb kétoldalas reflexiót kap­tunk. Ekkor azonban a szerkesztő már megjegyezte, hogy függetlenül attól, hogy mi hogyan reagálunk W. újabb szempontjaira, a dolgozatunkat elfogadja. * * * Végül talán érdemes azzal is foglalkozni, hogyan lehet egy kelet-európai kutató szerkesztőbizottsági tag egy nyugaton kiadott nemzetközi folyóiratban? Van-e en­nek valami előnye, és van-e valamilyen bizottsági koncepció a dolgozatok közlésével kapcsolatban? Jelenleg négy USA-ban és Angliában kiadott nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának vagyok tagja, az ötödikben tagságom néhány évvel ezelőtt szűnt meg. Ezen kívül számos nemzetközi folyóirat foglalkoztat bírálóként. Míg az utóbbi túlzás nélkül nagyon sok időmbe kerül, a szerkesztőbizottsági tagság gyakorlatilag semmi különös munkát nem kíván. Óriási előnye viszont, hogy a folyóiratokat ajándékba kapom, ami intézetünk részére közel egymillió forint meg­takarítást jelent. Az első meghívást a 70-es években a Brookhaven laboratóriumban tartott elő­adásomnak, pontosabban az utána következő kerekasztal-megbeszélésnek, vizs­gáztatásnak (!) köszönhetem. Az utóbbi, számomra szokatlan, szakmai villám kér­dezz-felelek­ből állott, amit — szerencsésen túlesve az előadásomon — olyan na­gyon nem élveztem. Néhány héttel később azonban kaptam egy felkérő levelet, hogy legyek tagja egy, a közeljövőben meginduló folyóirat szerkesztőbizottságának. Érdekesség, hogy a folyóirat valójában nem állt közel szakmai érdeklődési kö­römhöz, nem is nagyon terheltek dolgozatok bírálatával. Lehet, hogy csak deko­rációként kellettem. Az utolsó felkérést, egy most induló folyóirathoz, tavaly kap­tam, olyan kollégától, akivel legjobb tudomásom szerint még személyesen sohasem találkoztam. A másik három folyóirat szerkesztőivel régóta szoros szakmai barát­ságban vagyok, és ez a kapcsolat minden bizonnyal közrejátszott beválasztásomban is. Talán szükségtelen arra rámutatnom, hogy a külföldi barátságok majdnem kizárólag a szakma révén jönnek létre, amelyekre kitűnő alkalmat szolgáltatnak a konferenciák. Ha szakmai tevékenységünk, gondolataink a külföldi kollégák számára nem érdekesek, a futólagos megismerkedésen kívül tartósabb kapcsolat aligha alakulhat ki közöttünk. Érdekességként megemlítem, hogy a szóban forgó folyóiratok szerkesztői közül kettővel konferenciákon, ill. folyóiratokban komoly szakmai vitáim voltak korábban. Az egyikkel még fiatalabb korunkban, 1964-ben egy müncheni konferencián csaptam össze. Előadását követő hozzászólásomban azt próbáltam bizonyítani, hogy következtetéseiben nincs igaza, és egy másik javaslatot tettem eredményeinek értelmezésére. Nem nagyon örült észrevételemnek. A vita során ugyanis a jelenlevők az én álláspontomat támogatták. A későbbiekben igen jó szakmai, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk: egy-két évtizeddel később meghívott folyóiratának szerkesztőbizottságába. Magyar Tudomány 1997. 5. szám

Next