Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1999 (106. kötet = Új folyam 44. kötet)

1999 / 4. sz. - KÖNYVSZEMLE - SZABADOS LÁSZLÓ: Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete

Könyvszemle sójában Brandenstein Béláról, hogy „a hit­lerizmus makacs megszállottja volt", s hogy „csupán saját gyávasága és a vezetőség töb­bi tagjának ellenszegülése akadályozta meg abban, hogy téveszméit magánbeszélgetése­ken túlmenő, nyomtatott formában is ter­jessze" (vö. Perecz, 199.). Magam Brandens­teinhez nyújtottam be doktori disszertáció­mat 1937-ben, de inkább szigorúan kato­likus beállítottságú, emellett liberális és barátságos embernek ismertem meg. Sze­mináriumának hallgatóival kifejezetten kel­lemes kapcsolatot tartott, ámbár kétségte­len, hogy rendszeres szemináriumi meg­beszélései egyikére meghívta az egyik egyen­ruhás és antantszíjas szélsőjobboldali „vezért" az „audiatur et altera pars", hall­gassuk meg a másik felet is elve alapján. Hogy 1938 után merre fordult, nem tudom. Magam akkortól 5 éven keresztül egy kis­városban tanítottam, kapcsolatomat az At­henaeum körével csak a belső eleganciát sugárzó gr. Révay Józseffel tartottam, aki a folyóirat akkori szerkesztője volt és még 1945-ben erőszakos halált szenvedett el Gyomron, családja egykori birtokán. Bran­denstein nem volt olyan lenyűgöző előadó és tudós egyéniség, mint Pauler Ákos, aki­nek élete utolsó félévében tartott előadásait még hallgattam, de esetleg valóban titkolt nézetei ellenére nem végzett haszontalan munkát a már kellőképpen jellemzett má­sodik világháború előtti és alatti magyar fi­lozófiai élet történetében. (Perecz László: A pozitivizmustól a szellemtörténetig. Athenaeum 1892—1947. Osiris. Budapest, 1998. 244 o. — Athenaeum-tár. Pannon Panteon. Co­mitatus Társadalomkutató Egyesület, Veszp­rém 1998. 770 o.) Vajda György Mihály Simonyi Károly: A FIZIKA KULTÚRTÖRTÉNETE Valamennyien ismerjük korábbról a művet, hiszen most a negyedik kiadása je­lent meg, úgyhogy e recenzió célja nem a bemutatás és értékelés, hanem inkább a kedvcsinálás, hogy vegyük ismét kezünkbe a könyvet, mert végre újból megtehetjük. A könyvtárak is immár vadonatúj példánnyal pótolhatják a ronggyá olvasott korábbit. Még a műfaját is lehetetlen meghatá­rozni — egy kicsit monográfia, egy kicsit tankönyv, illetve nagyon is az, de nem a szokványos módon, egy kicsit esszégyűjte­mény, egy kicsit lexikon, egy kicsit az em­beri kultúra története képekben és képle­tekben. Húsz éve (!) jelent meg az első kiadás, amit viszonylag gyorsan követett a második, bővített és a harmadik, átdolgozott kiadás, de ez utóbbinak is már 12 éve. Simonyi professzor nem lett hűtlen olvasóihoz, de a német nyelvű változat két kiadása (1990 és 1995) és az angol nyelvű változat előkészí­tése túlságosan lekötötte az idejét. Ráadá­sul az angol kiadás meg is hiúsult, és ez éppen a könyv sajátosságából fakad. Ebben a látszólagos holtidőben maga Simonyi Ká­roly mesélt könyvéről a Magyar Tudomány hasábjain (1996. 6. sz., 718—726. o., Staar Gyula: Az ember és a könyve.). Ez az a könyv, amelynek névmutatójá­ban úgy következik egymás után Henry Pur­cell, a barokk zene kimagasló egyénisége, az angol nemzeti opera megteremtője és Mills Edward Purcell, Nobel-díjas amerikai fizikus, mintha nem is alapvetően fizika­könyvről lenne szó. Az M kezdőbetűs híres­ségek közül pedig Madách, Thomas Mann, Michelangelo, Mohamed próféta, Molière, Monet, Montesquieu, Monteverdi. Mozart és Mózes próféta nevének előfordulása ugyan­olyan természetes, mint Marconi, McMillan, Michelson, Millikan, Moissan, Mott, Mottel­son, Mössbauer, Mullikan és Müller fiziku­soké. Noha ez utóbbiak mindegyikét Nobel- Magyar Tudomány 1999. 4. szám 493

Next