Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2002 (109. kötet = Új folyam 47. kötet)
2002 / 2. sz. - MEGEMLÉKEZÉSEK - CSURGAY ÁRPÁD - CSURGAYNÉ ILDIKÓ: Simonyi Károly (1916-2001)
SIMONYI KÁROLY (1916 - 2001) 2001. október 9-én, életének 85. évében elhunyt Simonyi Károly, a műszaki fizika és a villamosságtan nagyszent tudósa, mérnökgenerációk legendás szírír tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, Kossuth- és Állami- Díjas, az Akadémiai Aranyérem (2000) és számos más hazai és nemzetközi kitüntetés tulajdonosa. A 20. század magyar szellemi életének kiemelkedő alakja, mérnökök között a legnagyobbak egyike távozott el. A nagyközönség a könyvek embereként ismerte meg, aki járható hidat épített a „két kultúra" közé. Diákjai számára a katedra „varázslója" volt. Azok, akik nagyon közel álltak hozzá, szerénységével hitelesített lángelméjét csodálták és ezzel párosuló igaz emberségét, melyet az embertelenség éveiben is megőrzött. Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Nemcsak az előadóteremben, írásaival és példájával is mindig tanított. Ötven éven át a Műegyetem katedráiról, közben öt évig a KFKI laboratóriumából is, majd tizenkét éven át Karvaly utcai otthonából szólt a rá figyelőkhöz. Írásai a jövő értelmiségének, különösen az ifjú nemzedékeknek szóló fontos üzenet hordozói eltávoztával is. Életútja a Sopron vámegyei Egyházasfaluból indult melynek díszpolgárává választották. Negyemlekes, földműves családba született hetedik gyermekként 1916. október 18-án. A tehetségére felfigyelő plébános közbenjárásával tíz évesen Budapesten élő rokonaihoz került, a Ganz gyár mérnökének, Kandó Kálmán munkatársának otthonába. Serdülő koráig szerzetes pap, később matematika-fizika szakos tanár akart lenni. Nevelőapja, Mayer Miksa beszélte le erről a szándékáról: „Ne jegyezd el magad a szegénységgel. Mérnökként amúgy is akármi lehetsz, akár tanár is" - mondta. Az Árpád Reálgimnázium diákja volt. Hamarosan kitűnt matematikában és fizikában mutatott tehetségével, kiváló nyelvérzékével, de érdeklődéssel olvasta az irodalomtörténeti, a történelmi és a filozófiai műveket is. Szívta magába a kultúrát, A nyugat-európait és a környező ország kultúráját is. 1934-től a Műegyetem hallgatójaként Szentmártony Tibort, Pattantyús Á. Gézát, Pogány Bélát, Verebély Lászlót, Bay Zoltánt hallgatta. A kvantummechanika klasszikusait, közöttük Neumann Jánost olvasta, de közben „mezei jogászként" doktorált a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen is. „Tizennyolc évesen úgy gondoltam - írja visszaemlékezésében -, hogy míg a társadalom rendjét a jogászok szabják meg, a termelési folyamatokat a mérnökök. Nyilvánvaló, hogy az alap és a felépítmény nálunk sehogyan sincs egyensúlyban. Itt rendet kell teremteni. Ezért kell nekem jogot tanulnom és technikát." 1939-ben jogi doktorátussal és gépészmérnöki oklevéllel a kezében először a Műegyetem Villamos Gépek és Mérések tanszékén helyezkedett el, de atomfizika iránti érdeklődését követve hamarosan Bay Zoltán Atomfizika Tanszékének munkájába kap.