Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2003 (110. kötet = Új folyam 48. kötet)
2003 / 1. sz. - SZOCIÁLIS EMLÉKEZET: A TÖRTÉNELEM SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁJA - VINCZE ORSOLYA - KŐVÁRINÉ SOMOGYVÁRI ILDIKÓ: A nemzeti identitás reprezentációja a sikeres történelmi regényekben[Teljes szöveg (HTML)]
Vincze Orsolya - K.-né Somogyvári Ildikó • A nemzeti identitás máknak. Ennek megfelelően, amíg a törzsi társadalmakban a hagyományőrzést a rítusok ismétlése szolgáltatta, azt az írásos társadalmakban a kanonikus szövegek biztosítják. Ezekben a kultúrákban a hagyományőrzés egyik formája tehát a kanonikus szövegekre való emlékezés. Mind a kommunikatív, mind a kulturális emlékezeti hagyományozás szempontjából az elbeszélő funkciónak kitüntetett jelentősége van. Sperber (1990) és Rubin (1995) a rítus, illetve a szájhagyomány kapcsán a narratív forma kognitív ökonómiájáról, az elbeszélés megjegyzésének és kommunikációjának gazdaságosságáról beszél, míg mások, mindenekelőtt Ricoeur (1984-85) az emberi tapasztalat és az elbeszélés izomorfiáit hangsúlyozzák. A kulturális emlékezet narratívumai a csoport identitásának nemcsak átörökítői, hordozói, hanem egyszersmind a csoportidentitás jellemzőinek kifejezői is. Igaz ez a hivatásos krónikások vagy történészek által megörökített csoporttörténetekre, de ugyanígy igaz a csoport történetéről írott fiktív elbeszélésekre is. Sőt, utóbbiak, azáltal, hogy a fikció szabadságára építve nyíltan a befogadói azonosulásra építenek, megjelenítik a csoport kívánatos identitásmintáit. Ez a jelenség elsősorban a kultúrnemzeteknél figyelhető meg (Elias, 1987). A kultúrnemzetek azon csoportja esetében, ahol a nemzeti fejlődés sajátos akadályokba ütközött - mint amilyen a magyar nemzet is -, a történelmi regényeknek megnövekedett szerepük van a nemzeti identitás formálásában. Egyrészt olyan irodalmi műveknek tekinthetők, melyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a kanonikus szövegek: egy népcsoport múltját meghatározott, fennmaradását segítő, pozitív formában rögzítik - ezáltal a kulturális emlékezet részének tekinthetők. Másrészt olyan azonosulási mintákat is biztosítanak, amelyek hozzásegítik a csoporttagokat a pozitív nemzeti identitás kialakításához. A történelmi regények kanonikus funkcióját erősíteni látszik az is, hogy az iskolás gyerekek számára ezek kötelező olvasmányok. Ugyanakkor ezek a regények inkább az érzelmek, azonosulások révén hatnak a nemzeti identitásra, mintsem a nemzetről való tudás magasabb szintjén. Ez utóbbi azért sem volna lehetséges, mivel a történelmi regények nem azonosak a történészek történeteivel, hanem fikciók - de ugyanúgy alá vannak rendelve a csoport érdekeinek, mint a történettudomány. A modern társadalmakban a kulturális és a kommunikatív emlékezet közötti határ elmosódott. Az írásos helyekhez és tárgyakhoz kötött történelmi hagyomány újra és újra kommunikatív átértelmezésre kerülhet, vagyis szociális reprezentációs folyamatok tárgyává válhat. A fikciós műfajokban a kultiváció jelenti egy elbeszélésnek a csoportidentitás szempontjából megnyilvánuló aktuális jelentőségét. A tartósan népszerű, sikeres történelmi regények ezért a csoport számára tartósan fontos identitásmintázatokat tükrözik. A vizsgálat Vizsgálatunkban a két legnépszerűbb magyar történelmi regényt, Gárdonyi Géza Egri csillagok és Jókai Mór A kőszívű ember fiai című művét elemeztük. A vizsgálat célja annak felderítése volt, hogy a nemzeti identitás szociális reprezentációja hogyan jelenik meg a szereplők cselekedetein keresztül. A magyar történelmi regények kiadási gyakorisági adatainak összegyűjtéséért Boka Gábornak, az OSZK munkatársának tartozunk köszönettel. Az olvasási gyakoriságra vonatkozó adatokat Nagy Attila, az OSZK osztályvezetője bocsátotta rendelkezésünkre. Az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai mindkét adatsorban az első két helyet foglalja el.