Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2004 (111. kötet = Új folyam 49. kötet)
2004 / 7. sz. - MAKAI MIHÁLY: A tudomány igazsága kontra igazság tudománya
Magyar Tudomány • 2004/5 elvekről, módszerekről el tudja dönteni, azok mennyire felelnek meg a tudomány követelményeinek. A bíróságnak tehát el kell tudnia választani a tudományos módszereket a tudománytalanoktól. A tudományos módszertan hipotéziseket fogalmaz meg, és azok a hipotézisek tudományosak, amelyeket ellenőrizni lehet (falszifikálhatóság, Karl R. Popper szerint). Ebben a tekintetben sokak szemében alapvető fontosságú, hogy a szakvéleményben felhasznált elvek, módszerek átestek-e a tudományos minőségbiztosítás eljárásain, azaz közölték-e a megfelelő szakközönség előtt, átesett-e peer revieiw-n. Ezen túl, a bíróság számára döntő lehet a vizsgálati módszer megbízhatósága, a hiba gyakorisága. (Amikor a hangfelvételek megjelentek a bírósági ügyek ténymegállapítása során, a bíróságnak azt kellett mérlegelnie, milyen bizonyossággal állapítható meg egy adott felvételről, kiknek a hangja hallható a felvételen. Ennek a „műszaki" paraméternek döntő szerepe van abban, egy adott felvételt fel lehet-e használni a bizonyítási eljárás során vagy nem.) Végül, felmerül a módszerek egy adott szakmán belüli elfogadottságának kérdése. Többen hangot adtak félelmüknek, hogy az ítélet következtében az áltudományos nézetek is beszivárognak a tárgyalóterembe, a bíróságokat el fogja árasztani az áltudományos zagyvaság. Aki ezt a nézetet vallja, az alábecsüli a bíróságok lehetőségeit és a szemben álló nézetek ütköztetésében rejlő potenciált - legalábbis az USA Legfelsőbb Bírósága állásfoglalása szerint. A keresztkérdések, az ellenbizonyítás, a bizonyítási kényszer helyes megválasztása a szokásos és hatásos bírósági módszerek a bíróság elé kerülő bizonyítékok ellenőrzésére. Persze más hátrányok is előfordulhatnak. Van, aki attól tart, hogy a bizonyítási módszerek korlátozása az ortodox módszerek egyeduralmához fog vezetni, az igazság keresése pedig háttérbe szorul. 8. Az amerikai bírósági gyakorlat tehát meglehetősen liberális, arra épít, hogy bármilyen legyen is egyébként a szakértő, a bírósági ténymegállapítás során az áltudományos nézeteket leleplezik, bírósági eszközökkel eldönthető egy tudományos vita és megállapítható a tényállás. Kérdés azonban, hogy a tényállás területén járatlan bíró milyen esélylyel indul az igazság kiderítéséért folyó ütközetbe. Ne felejtsük el, hogy minden szakmának megvan a maga saját fogalomkészlete, ezek megismerése, a fogalmak pontos meghatározása jelentős idejű képzést igényel. A bíró esélyeinek mérlegelése előtt vegyük szemügyre a tudományos vita és a bírósági per körülményeit. A bírósági eljárás leginkább egy tudományos fokozat elnyeréséért benyújtott dolgozat elbírálásához (amit egyszerűen védésnek szokás nevezni) hasonlítható. Ezzel kell tehát a tényfeltárás bírósági eljárását összehasonlítani. • A védés első lépéseként a fokozatot megszerezni kívánó jelölt ír egy dolgozatot, amelyben új, tudományos állításokat kell megfogalmaznia. • A dolgozatot a jelölt benyújtja egy, a dolgozat témájában kompetens tudós testülethez (egy egyetem Doktori Tanácsához vagy az MTA Doktori Tanácsához). A dolgozatnak előírt formai és tartalmi követelményeknek kell eleget tennie. • A tudós testület kijelöl két-három, a dolgozat témájában különösen jártas, de a jelölttel közvetlen kapcsolatban nem álló, a megszerzendő fokozattal már rendelkező személyt, a bírálókat. A bírálók feladata a dolgozatban található állítások cáfolata. A bírálóknak választ kell adniuk bírálatukban az alábbi kérdésekre: - Tartalmaz-e a dolgozat új, tudományos eredményeket? - Az új állítások elfogadhatóak-e? - Javasolják-e a dolgozat alapján a fokozat odaítélését"