Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2006 (167. évfolyam)

2006 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - PÁSZTOR EMIL: A koponya tudós kutatója és az antropológia megalapítója hazánkban - Lenhossék József (1818-1888)

Magyar Tudomány • 2006/1 Tanulmányok A KOPONYA TUDÓS ANATÓMUSA ÉS AZ ANTROPOLÓGIA MEGALAPÍTÓJA HAZÁNKBAN: LENHOSSÉK JÓZSEF (1818-1888) Pásztor Emil az MTA rendes tagja, professzor emeritus, Semmelweis Egyetem Budapest epasztor@iif.hu Jelen munkámban Lenhossék József kopo­nyát tárgyaló tanulmányait kívánom ismer­tetni és értékelni. Teszem ezt mindenekelőtt azért, mert minden tudományos kutatómun­ka érdekel, amelyik a koponyával foglalko­zik, és mert ezek a tanulmányok ismertetik a magyarságra vonatkozó pontos kroniometriai adatokat, ezzel megalapozva az embertan tu­dományát hazánkban. A tanulmányok bepil­lantást engednek a XIX. század elején divatos frenológiába és a század második felében újra induló rasszista elméletekbe.­ Az embereket még ma is nagyon érdekli, és többet szeretnének tudni erről a bonyolult­­ Rassznak nevezzük az élőlényeknek azokat a cso­portjait, altípusait, amelyek egyaránt rendelkeznek mind az adott típus jegyeivel, mind a típuson belüli megkülönböztető jegyekkel. A rasszokra való felosz­tás, azon alapelv alapján, amellyel az elméletet igazol­ni óhajtják, több szempontból lehetséges, lehet például genetikai, földrajzi stb. Rasszizmusnak nevezzük egy rassznak nevezett emberi csoportot negatívan megkü­lönböztető elméletet, cselekvést vagy intézményt. A tudományos rasszizmus elmélete a negatív diszkrimi­nációt tudományos elméletekkel, tudományos kísér­letekkel próbálja alátámasztani. alakzattal bíró szervről, amely az evolúció során kb. 450 millió évvel ezelőtti megjele­nésével a gerincesek mindmáig győzelmes életét indította el. A koponya sok nép mito­lógiájában jelentős szerepet játszott, és min­den vonatkozásban, a múltban és a jelenben is kedvenc témája a művészeteknek. Az ős­lénytani kutatásokban a leletek identifiká­ciójánál, de az embertanban, az antropológiai kutatások szempontjából is a koponya a leg­értékesebb szervnek számít. Lenhossék József bécsi és pesti tanulmá­nyai után 1841-ben orvosi, majd szemész és szülészmesteri, valamint sebészdoktori okle­velet szerzett. Tudományos munkásságát 1859-től mint a pesti egyetem leíró és táj­bonctani intézetének nyilvános rendes tanára fejtette ki. Főként az idegrendszer és a vese finomabb szerkezetével, valamint a kisme­dencei szervek érrendszerének vizsgálatá­val foglalkozott. Tudományos munkásságát értékelve a Magyar Tudományos Akadémia 1864-ben levelező, 1873-ban pedig rendes taggá választotta. A XIX. század második felé­ 2

Next