Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2008 (169. évfolyam)
2008 / 7. sz. - TANULMÁNY - VARGA LÁSZLÓ: Kiválóság és jellem: Szent-Györgyi Albert, az ember
Magyar Tudomány • 2008/5 adásaikat legtöbbször ünnepélyesen felolvasták, és általában amúgy felülről beszéltek a hallgatósághoz. Mi sem állt távolabb Szent-Györgyitől, mint ez a magatartás. Ő néhány perc alatt közvetlen kapcsolatot teremtett hallgatóival, sokan úgy érezték, mintha személyesen hozzájuk szólna. Nem olvasta előadásait, sokszor nagy vonalakban vázolta témáit, és tréfás megjegyzéseket is belefűzött mondanivalójába. Ez a szellemi különbség magyarázza, hogy Szent-Györgyit sem a Nobel-díj előtt, sem utána soha nem hívták meg egyetlen budapesti tanszék nyilvános rendes professzorának. 1937 után és a háború első két évében Szent-Györgyi viszonylag zavartalanul folytatta kutatómunkáját, de 1944-ben és a háború utolsó hónapjaiban a németek és nyilasok minden németellenes érzelmű személy után gyilkos hajtóvadászatot folytattak, és a tudósnak bujdosnia kellett. Barátai ugyan rejtegették, de nem egy életveszélyes napot kellett átvészelnie, nemegyszer egyetlen hajszálon múlott szabadsága, sőt élete. A háború után természetesen minden megváltozott, és Szent-Györgyi Albert az ország legismertebb és legfontosabb személyeinek sorába lépett. Azonnal kinevezték a budapesti orvosi egyetem biokémiai tanszékére, sőt az intézetet kibővítették, és több tanársegédi pozíciót létesítettek. A sajtó és a mozihíradó mögéje sorakozott, többször jelentve, hogy az orvosi biokémiai intézetben megindult a kutatómunka. Ekkor kerültem magam is munkatársai sorába, az úgynevezett nagy laborban dolgoztam mint doktori diszszertáns gyakornok. Öten-hatan dolgoztunk ebben a laboratóriumban Szent-Györgyi különböző témái szerint. A „prof", ahogyan neveztük, naponta végigjárta mindannyiunk munkaasztalát, felülvizsgálta kísérleteinket, tanácsokat adott, vagy valamilyen érdekes, új témát javasolt kidolgozásra. Politikai eseményekről ekkor nem esett szó. Más volt a helyzet ebédidő alatt. Az intézet egyik termét ebédlővé alakították, konyhát létesítettek, és naponta együtt ebédeltünk Szent-Györgyivel. Élelmezésünket ingyen kaptuk — egy kis C-vitamin-tablettával megtoldva, egészségünk érdekében. Hazánk lesújtott, feldúlt helyzete állandó tárgykör maradt, és látnunk kellett, hogy mint a tönkrevert német birodalom kényszerűn utolsónak maradt szövetségeseként a becsületünk is odaveszett. Mennyi reménységünk marad valamilyen felemelkedésre az európai nemzetek között? Az orosz katonai megszállás egyre inkább kiterjedt az ország politikai ellenőrzésére. A kommunisták mindent megtettek a rendszer népszerűsítésére, ami persze lassan és nehezen ment történelmi múltunk és érzelmi beállítottságunk miatt. Amint a hetek múltak, Szent-Györgyit mindinkább bevonták a közéletbe, nyilvános szereplésekre kérték, tulajdonképpen kihasználták, amit csak egy kötéltáncos ügyességével lehetett valamilyen egyensúlyban tartani. A látszat gyakran Szent-Györgyi ellen volt, a lakosság kommunistaellenes rétegeiben, amelyeket a politikai hatalom reakciósoknak nevezett, és rendőruralmi figyelemmel és nem titkolt megfigyelésekkel és ellenőrzéssel tartott uralma alatt, ez félreértelmezéseket szült. Fontos pedig, hogy Szent-Györgyi soha nem volt kommunista, soha nem volt párttag. De évekre visszanyúló demokratikus, haladó szellemű és baloldali nézetei megbecsülést és tiszteletet váltottak ki, és ezt még a kommunista vezetés is tiszteletben tartotta. Az ebédidőben folytatott beszélgetéseink során Szent-Györgyi kifejtette, hogy a legyőzött és katonai megszállás alatt élő ország