Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2009 (170. évfolyam)

2009 / 7. sz. - TANULMÁNY - ORMOS MÁRIA: Válságok és megoldások történész szemmel

Ormos Mária • Válságok és megoldások történész szemmel amelynek a jelzéseit a piaci szereplők nem vették tudomásul, hanem a keletkező hiátu­sokat betömködték, s e műveletekkel a vál­ságot elodázták, végül kegyetlen bosszút állt. Mi mondható a nagy válságok megoldá­sáról történész szemmel nézve a fejleménye­ket? Ha a korábbi, nem tőkés természetű válságokat figyelmen kívül hagyva a kapita­lista világválságokra koncentrálunk, úgy ki­jelenthető, hogy ezek korábbi „megoldási" módjából aligha lehet profitálni. Az első, már világválságnak tekinthető megrázkódtatás 1873-ban vette kezdetét. Nyugat-Európában elsősorban a modern gazdasági ágazatok, Keleten főként a mezőgazdaság szenvedte meg. Kétségtelenül járt a nyomában moder­nizálás a technikát, az újonnan fellendülő iparágakat (motorizálás, vegyipar stb.) tekint­ve, és kezdtek kialakulni a védekezést szolgá­ló monopóliumok (kartellek és trösztök), ám ez nem akadályozta meg, hogy újabb válsá­gok és válságjelek rendszeresen keletkezzenek továbbra is. Az igazi fellendülés csak a fegy­verkezésre történt áttérést követte. Ez viszont már összefüggött az állami hatalmi politikák­kal, miközben az államhatalmak befelé for­dultak, erőltették a vámvédelmet, és autark rendszerekre kezdtek áttérni. A trend belefu­tott a világháborúba. Az 1929-es válságot több országban meg­kísérelték a hagyományos pénzpolitika men­tén kezelni, amitől csak az USA és Nagy-Bri­tannia tért el. A mértékadó gazdasági, pénz­ügyi szervezetek egyetlen tanácsa a takarékos­ságban állt, ami a közszférában leépítést, és a fizetések lenyomását vonhatta maga után. Hoover elnök ezzel szemben azon volt, hogy állami segítséggel jelentős pénzeszközökhöz juttassák a piacot, majd amikor ennek nem mutatkozott pozitív hatása, 1931-ben egy évre moratóriumot hirdetett minden államközi adósság fizetésére, majd ezt 1932-ben egy évvel meghosszabbította. Jótékony hatása azonban ennek sem mutatkozott. Sokkal eredményesebb volt a Bank of England és a brit kormány együttes döntése a font arany­alapjának megszüntetéséről 1931 szeptembe­rében, aminek következtében a font értéke egy nap alatt 20 pontot esett, de az export gyorsan emelkedni kezdett, és ez elsőként húzta ki a brit gazdaságot a kátyúból. Hason­ló lépésre szánták rá magukat a skandináv államok, és hasonló eredményt értek el. Skandinávia egyébként éppen ekkoriban tért rá egy sajátos, Európa többi részében még nem ismert útra. 1933 és 1935 között vezető pozícióba jutottak a szociáldemokrata pártok, amelyek tudatos gazdaságélénkítő elgondo­lásokat kezdtek megvalósítani. Vonatkozott ez az iparra és hangsúlyosan a mezőgazdasá­gi ágazat mindenoldalú állami támogatására, és ezt kiegészítette a szociális gondoskodás kiterjesztése. Mivel ezek az országok semleges politikát folytattak, katonai költségeiket a lehető legalacsonyabb szinten tartották. Eu­rópa többi országában azonban tovább tartott a kínlódás, és ennek következményeire már utaltam. Az USA-ban az új gazdasági politika (New Deal) 1933-től vette kezdetét, de máig vitatott, hogy az amerikai gazdaság vajon ennek köszönhette-e későbbi száguldását vagy a második világháborúnak. Többen véleked­nek úgy, és magam is hajlok véleményük elfogadására, amely szerint a nagy impulzust az amerikai gazdaság élre ugrásához valóban a háború nyújtotta, ennek kihasználásához viszont az alapot megelőzően a New Deal keretében teremtették meg. Ezekből az előzményekből alig valameny­nyi tanulságot lehet levonni a jelenleg hatha­tós kezelési módra vonatkozóan. A valuta gyengítése általános receptnek semmiképpen

Next