Akadémiai Közlöny, 1957 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1957-01-20 / 1. szám

2 akadémiai KÖZLÖNY 1957. január 20. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 15/1956. (XII. 29.). számú­­ rendelete a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos munkaügyi kérdésekről A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a gazdaságvezetés és az államigazgatás demokrati­zálása érdekében szükségesnek tartja a felduzzadt államigazgatás-szervezet átalakítását, a feleslegessé vált szervek megszüntetését, illetőleg összevonását. Ugyanakkor népgazdaságunk helyzete, amely az alapanyagtermelés nagymérvű csökkenése és az energiahiány folytán súlyossá vált, szükségessé teszi azon üzemek létszámának átmeneti csökken­tését, amelyek energiával és nyersanyaggal való ellátását nem tudjuk kellő mértékben biztosítani. Ez a dolgozók egy részének átmeneti nehézsége­ket okoz, melyeknek leküzdéséhez a kormány a népgazdaság teherbíróképességéhez mért legmesz­­szebbmenő segítséget biztosítja. 1. § A rendelet hatálya (1) A rendelet hatálya alá azok a dolgozók tartoznak, akiknek határozatlan időre szóló munka­­viszonyát az 1956. évi október hó 23. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között a hivatal, intézmény, intézet, vállalat, szövetkezet (továbbiak­ban : vállalat) a Munka Törvénykönyve (további­akban : Mt.) 29. § (1) bekezdésének a(­c) pontjai alapján felmondással megszüntették, vagy meg­szüntetik, illetőleg akiket ez okok folytán áthelyez­tek, illetőleg áthelyeznek. (2) Nem tartoznak a rendelet hatálya alá azok, akik a) idényjellegű (időszaki) munkára, vagy meg­határozott időtartamra voltak alkalmazva, b) második állást, vagy mellékfoglalkozást töltenek be, c) fegyelmi határozattal kerültek elbocsátásra, vagy áthelyezésre, d) magánmunkáltatónál állottak munkaviszony­ban. (3) A jelen rendelet munkanélküli segélyről és a munkaközvetítő irodákról szóló 8—12. §-ainak időbeli hatálya az 1. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően az 1957. évi március hó 31. napjával nem szűnik meg. 2. § Felmondási járandóság (1) Az elbocsátásra kerülő dolgozó részére a tizenöt napi felmondási illetményen felül egy havi átlagkeresetének megfelelő összeget kell kifizetni. (2) Az előző bekezdésben meghatározott fel­mondási illetményen felül minden dolgozónak, aki legalább 5 évig munkaviszonyban állott, minden munkaviszonyban töltött év után — be­számítva az első öt szolgálati évet is — havi átlag­­keresetének 5 százalékát kell rendkívüli felmondási járandóságként kifizetni. A felmondási járandóság együttes összege nem haladhatja meg a három havi átlagkereset összegét. Az átlagkereset kiszámítása szempontjából a Munka Törvénykönyve végrehaj­tási rendelete (továbbiakban : Mt. V.) 140. § az irányadó. (3) A felmondási illetménnyel együtt kell a rendkívüli felmondási járandóságot kifizetni. (Mt. V. 42. §.) (4) A munkaviszonyban töltött idő megállapítá­sánál a folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadság, illetőleg a közszolgálat körében a kárpótlék megállapítása szempontjából figyelembe vehető teljes szolgálati időt kell alapul venni. 3. § Az elbocsátott dolgozókat megillető kedvezmények (1) A rendelet 1. §-ának (1) bekezdése hatálya alá tartozó dolgozó munkaviszonya folyamatos marad, ha munkaviszonyának megszüntetésétől számított egy éven belül újabb munkaviszonyba lép. A munka­­viszony folyamatossága egy éven belül akkor sem szakad meg, ha a dolgozó új munkaviszonyt létesít és ez még az eredeti felmondási időtől számított egy év letelte előtt megszűnik. (2) A felmondás során elbocsátott dolgozót, illetőleg igényjogosult családtagjait a családi pót­lék és a társadalombiztosítási szolgáltatások — a táppénz kivételével — újabb elhelyezkedésig, leg­feljebb azonban egy évig ugyanúgy megilletik, mintha munkaviszonyban állana. (3) A jelen rendeletben foglaltak szerint elbocsá­tott dolgozók részére, a rendelet kihirdetését meg­előzően, az Mt. 80. §-a alapján engedélyezett fize­tési előlegnek a munkaviszony megszűnését követő időben esedékes részleteit törölni kell. (4) A dolgozó azt a munkaruhát, amely az el­­használási idő elteltével tulajdonába menne át (Mt. V. 157. § (2) bekezdés), felmondás esetében megválthatja. A megváltás árát az elhasználási idő mértékétől függően a vállalat igazgatója állapítja meg. Az egyéb védőruhát ennek használója a munka­­viszony megszűntével köteles visszaadni. (5) Az illetményföldet annak használója a gazda­sági év végéig használhatja. 4­ § Jelen rendelet 1. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó dolgozó munkakönyvébe felmondás esetén : ,,Felmondás a vállalat részéről” bejegyzést kell alkalmazni. 5­ § Azoknak a dolgozóknak, akiknek munkaviszo­nyát az 1957. évi január hó 1. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között megszüntetik és a fel­mondás időpontjában az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet, vagy valamely ezt megelőző nyugdíjrendezés szerint nyugdíjban részesülnek és nyugdíjuk a havi 500 Ft-ot nem éri el, az 1957. évi január hó 1. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között előterjesztett kérelmükre nyug­díjukat 500 Ft-ra kell felemelni. 6­ § Vállalati dolgozók rendkívüli szabadságolása (1) Amennyiben egyes vállalatoknál a termelési feltételek hiányában (anyag-, energiahiány) a munka

Next