Akadémiai Közlöny, 1963r (12. évfolyam, 1-18. szám)

1963-02-15 / 1. szám

1963. február 15. AKADÉMIAI KÖZLÖNY • A TÚLMUNKÁÉRT ELLENÉRTÉKBEN NEM RÉSZESÜLŐ DOLGOZÓK KÖRE 9. §. (1) Nem jár a végzett túlmunkáért sem szabad­idő, sem túlmunkadíjazás a) az osztályvezetők és ennél magasabb beosz­tású dolgozók részére, k) azoknak az a) pontban nem említett dolgo­zóknak, akik túlmunkát rendelhetnek el, vagy akik munkaidejének beosztását, illetőleg felhasználását — munkakörük jellegére tekintettel — nem lehet pontosan meghatározni, c) a költségvetési rendszerben gazdálkodó szer­vek vezető és ügyintéző állománycsoportba tartozó dolgozói részére d) a Mt­V 88-92. §-ában, a 96. §-ának (1) és (3) bekezdésében felsorolt — és az a) — c) pontban nem említett — dolgozók részére, a gyógyszertárvezető gyógyszerészek kivételével. (2) Az (1) bekezdés b) pontja alá tartozó munka­köröket a vállalati bérszabályzatban — ahol bér­szabályzatot nem kötnek, a vállalati munkarend­ben, illetőleg hivatali ügyrendben — kell meghatá­rozni. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben erre irányelveket adhat. AZOK AZ ESETEK, AMIKOR TÚLMUNKA­DÍJAZÁS FIZETHETŐ 10. §. (1) Ha a túlmunkáért járó szabadidőt a dolgozó a munkaviszony megszűnése vagy az első tény­leges katonai szolgálatra történt bevonulása követ­keztében nem vehette igénybe, akkor a­­ más vállalathoz történő áthelyezés kivételével - részére­­ túlmunkadíjazást kell fizetni. (2) Ha túlmunkavégzésre baleset vagy termé­szeti csapás megelőzése, illetőleg következményei­nek elhárítása érdekében volt szükség, a vállalat igazgatója az ezért járó szabadidő helyett kivéte­lesen túlmunkadíjazást fizethet. (3) A miniszter a szakszervezeti egyetértésben engedélyezheti a szabadidő helyett túlmunkadíjazás fizetését, ha a túlmunkavégzést a Minisztertanács vagy saját maga rendelte el. (4) A (3) bekezdésben felsorolt esetekben a mi­niszter a szakszervezettel egyetértésben engedélyez­heti szabadidő kiadását vagy túlmunkadíjazás fizetését a) a szabadidőátalányban részesülő [8. § (1) bek.], b) a túlmunkáért pótszabadságban részesülő |8. § (4) bek.], valamint c) a 9. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók részére is. (5) Az (1) —(3) bekezdésben és a (4) bekezdés a)-b) pontjában foglalt esetekben a túlmunka­­díjazást a Mt V 125. §, a Mt V 127-129. § és a Mt V 123. § (3) bekezdése utolsó mondatában foglalt szabályok szerint kell fizetni. A (4) bekezdés c) pontjában említett dolgozóknál a díjazás mértékét a miniszter a szakszervezettel egyetértésben hatá­rozza meg, ez azonban az előző mondatban említett­­ szabályok szerint megállapítható díjazást nem­­ haladhatja meg.­ ­ A HETI PIHENŐNAPON VÉGZETT MUNKA ESETÉN ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK Heti pihenőnapon munkát végeztetni csak a­­ mezőgazdaságban és a rokontermelési ágakban, vala­mint a Mt­V 66. § (1) bekezdésében, továbbá a Minisztertanács által meghatározott esetekben sza­bad.­­12. §. (1) A 3 — 10. § szabályait — a (2) —(4) bekezdés­ben foglalt kivétellel — a heti pihenőnapon végzett munka esetében is alkalmazni kell. (2) A heti pihenőnapon egy dolgozó által ha­vonta végezhető munka felső határát külön kell megállapítani. (3) A 9. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók részére — a vállalat igazgatója és helyettesei (fő­mérnök, főkönyvelő stb.), valamint a költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél a vezető állo­mánycsoportba tartozó dolgozók kivételével — a heti pihenőnapon végzett munkáért a munka idő­tartamával azonos mértékű szabadidőt kell kiadni. (4) A 10. § (1) —(3) bekezdésében és a (4) bekez­dés a) — b) pontjában foglalt esetekben a heti pihenő­napon végzett munkáért a Mt­V 122. §-a szabályai szerint jár a díjazás. !! A MUNKASZÜNETI NAPON VÉGZETT MUNKA ESETÉN ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK 13. §. A munkaszüneti napon munkát végeztetni csak a munkaszüneti napon is üzemelő vállalatoknál, a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban, továbbá a Mt­V 66. § (1) bekezdésében, valamint a Minisztertanács által meghatározott esetekben szabad. 14. §. (1) A 3 — 10. § szabályait — a (2) —(4) bekezdés­ben foglalt kivétellel — a munkaszüneti napon vég­zett munka esetén is alkalmazni kell. (2) A munkaszüneti napon egy dolgozó által évente végezhető munka felső határát külön kell megállapítani. (3) A 9. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók részére — a vállalat igazgatója és helyettesei (fő­mérnök, főkönyvelő stb.), valamint a költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél a vezető állo­mánycsoportba tartozó dolgozók kivételével — a munkaszüneti napon végzett munkáért annak idő­tartamával azonos mértékű szabadidőt kell kiadni. (4) A 10. § (1) —(3) bekezdésében és a (4) bekez­dés a) — b) pontjában foglalt esetekben a munka­szüneti napon végzett munkáért a Mt­V 121. § szabályai szerint jár a díjazás. A MUNKABÉR FIZETÉSÉNEK SZABÁLYAI HA A DOLGOZÓ A TÚLMUNKÁÉRT SZABADIDŐT KAP

Next