Akadémiai Közlöny, 1965 (14. évfolyam, 1-17. szám)

1965-01-11 / 1. szám

G AKADÉMIAI KÖZLÖNY b) a nők, továbbá a rokkantak és egyéb csök­kent munkaképességűek, valamint a fiatalok és a szociális szempontból rászorultak fokozottabb mun­kába állítására. (2) A kötelező munkaközvetítés elrendelésére, illetve megszüntetésére a munkaügyi szakigazgatási szervek és a vállalatok felügyeleti szervei tehetnek javaslatot. (3) A felügyeleti szervek az irányításuk alá tar­tozó vállalatok tekintetében közvetítési sorrendet javasolhatnak. 5. §. (1) A betöltetlen munkahelyek nyilvántartása és a munkaközvetítés előmozdítása céljából vala­mennyi vállalat köteles a) negyedévenként a tárgyidőszakot megelőzően a területileg illetékes munkaügyi szakigazgatási szervhez (munkaközvetítő irodához) az előre lát­ható munkaerő-szükségletet a 3. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével bejelenteni; b) a tárgyidőszak folyamán jelentkező tényle­ges munkaerő-szükségletét a szükséglet jelentkezé­sekor a fenti módon ugyancsak bejelenteni. (2) A munkaerő-szükségletről szóló bejelentés­nek tartalmaznia kell munkakörönként a létszá­mot, férfi vagy nő megjelölést, a fizethető munka­bért (a munkakörre érvényes bértételt), továbbá az alkalmazáshoz megkívánt egyéb feltételeket (szakképzettség, gyakorlat stb.). (3) A dolgozók munkába állításának, illetőleg átirányításának megszervezése érdekében olyan ese­tekben, amikor átszervezés vagy egyéb intézkedés következtében egyszerre legalább tíz dolgozó mun­kaviszonyának megszüntetésére kerül sor, köteles a vállalat a felszabaduló munkaerők számát leg­később az intézkedés megtételekor a tanács munka­ügyi szakigazgatási szervéhez bejelenteni. A bejelen­tésnél a (2) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell. 6. §: A munkaügyi szakigazgatási szerv (munka­­közvetítő iroda) felülvizsgálhatja a vállalat beje­lentett munkaerő-szükségletét, illetve kérheti a munkaerő-szükséglet indokolását. Ha a vállalat a tervezett létszámát (irányszámát) elérte, illetőleg túllépte, és a további létszámemelést különleges ter­melési érdekek nem indokolják, a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága elnökének jóváhagyásával a munkaközvetítés meg­tagadható. 7­ §•­­ (1) A munkaközvetítés a melléklet szerinti köz­vetítő (irányító) lappal történik. (2) A vállalatok kötelesek a közvetítő (irányító) lap egy példányát egy évig megőrizni és azt az ellenőrző szervek kívánságára felmutatni. A köz­vetítőlap másik példányát a dolgozó alkalmazása után kiállítva a munkaügyi szakigazgatási szerv- ,­nek (a munkaközvetítő irodának) vissza kell küldeni. [ 8. §. (1) A munkára jelentkezőknek a közvetítéshez munkakönyvüket és személyi­­igazolványukat fel kell mutatniuk. (2) A jelentkezőket szakképzettségük, a mun­kára való alkalmasságuk, a szociális helyzetük fi­gyelembevételével és ezen belül általában a jelent­kezésük sorrendjében kell közvetíteni. (3) A vállalat a munkaközvetítés útján küldött dolgozót — amennyiben a munkakör ellátásához szükséges szakmai és egyéb feltételeknek nem felel meg — nem köteles alkalmazni. A dolgozó ugyan­csak nem kötelezhető a munkaközvetítés során fel­ajánlott munkakör elfogadására. Eredménytelen­ség esetén a közvetítés több ízben is megismételhető. (4) A vállalatok egyes dolgozók személy (név) szerinti közvetítését is kérhetik abban az esetben, ha azt a munkavállaló különleges szakképzettsége vagy egyéb vállalati érdek indokolja, és a helyi munkaerőgazdálkodási irányelvekkel nem ellen­tétes. Kötelező a dolgozó személy szerinti közvetí­tése, ha az adott vállalatnál történő munkába lépésére jogszabályi rendelkezés alapján kerül sor. (5) A munkára jelentkezőt a munkaközvetítés­ből kizárni semmilyen címen nem szabad. (6) A munkaközvetítés ingyenes. 9. §. A munkaügyi szakigazgatási szervek (munka­­közvetítő irodák) kötelesek a területileg illetékes szakszervezeti szervek vagy megbízottaik részére a munkaközvetítéssel kapcsolatos mindennemű kér­désben felvilágosítást nyújtani és a vonatkozó ira­tokba betekintést biztosítani. 10. §. A munkaközvetítéssel kapcsolatos rendelkezé­sek megszegése esetén — a 3/1962. (II. 22.) Korm. számú rendelet alapján — a szabálysértési eljárás megindítása érdekében a feljelentést a megyei (fővárosi, megyei jogú városi), járási (járási jogú városi) munkaügyi szakigazgatási szervnek kell megtennie. 11. §. (1) Ez a rendelet 1965. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg az 1/1957. (I. 5.) MTH számú utasítás, továbbá a 9/1959. (VIII. 18.) Mü. M, az 1/1960. (II. 14.) Mü. M. és a 11/1961. (XII. 23.) Mü. M számú rendeletek hatályukat vesztik. (2) A vendéglátóiparban és táncmulatságokon foglalkoztatott zenészek és énekesek munkaközve­títéséről szóló — 1/1959. (MK 1.) MM számú utasítással módosított — 38/1957. (MK 5.) MM számú utasítás rendelkezései változatlanul hatály­ban maradnak. Veres József s. k.,. munkaügyi miniszter 1965. január 11.

Next