Akadémiai Közlöny, 1968 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1968-01-22 / 1. szám

1968. január 22. AKADÉMIAI KÖZLÖNY Miniszteri rendeletek Az egészségügyi miniszter 7/1967. (XII. 27.) Eü­M számú rendelete a védőöltözet és az egyéni védőeszközök juttatásának szabályairól A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet 75. §-ának (2) be­kezdésében foglalt felhatalmazás alapján a mun­kaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket ren­delem: 1. § (1) A védőöltözet és egyéni védőeszközök (to­vábbiakban: védőfelszerelés) a dolgozók egészsé­gét és testi épségét védik a munka végzésével járó ártalmakkal és külső behatásokkal szemben. Védőfelszerelés használatát közegészségügyi érde­kek védelme is indokolhatja. (2) A védőfelszereléseknek a munkaköri ártal­mak és a védett közegészségügyi érdekek sze­rinti csoportosítását a rendelet melléklete tartal­mazza. (3) A vállalat köteles a dolgozót védőfelszere­léssel ellátni, ha munkakörében a mellékletben felsorolt ártalom, illetőleg közegészségügyi érdek fennáll. Ha valamely munkafolyamatnál a dol­gozót többféle ártalom fenyegeti, minden egyes ártalomra előírt védőfelszerelést kell részére biz­tosítani. 2­ § (1) A miniszter (országos hatáskörű szervek ve­zetője) a szakszervezettel egyetértésben e rende­let végrehajtására irányelveket (h­ány munkaköri jegyzéket) adhat ki. (2) A vállalat vezetője a szakszervezet vállalati szervével egyetértésben az (1) bekezdésben fog­laltak figyelembevételével a vállalati munkavé­delmi szabályzatban határozza meg, hogy az egyes munkakörökben milyen védőfelszereléssel kell el­látni a dolgozókat. Ha vállalati munkavédelmi szabályzat nem készül, a vállalat vezetője a szak­­szervezet vállalati szervével egyetértésben köteles vállalati munkaköri jegyzékben meghatározni azo­kat a munkaköröket, amelyekben a dolgozókat védőfelszereléssel kell ellátni. (3) Amennyiben a dolgozók egészségének és testi épségének megóvása vagy a közegészségügyi érdekek indokolttá teszik, a vállalat vezetője a ren­delet mellékletében, illetőleg az irány munkaköri jegyzékben meghatározottakon túl is köteles védő­­felszerelést biztosítani. 3. § A vállalatnak és a dolgozóknak a védőfelszere­lések juttatásával, használatával, rendszeres kar­bantartásával, tisztításával és visszaszolgáltatásá­val kapcsolatos kötelezettségeit a vállalati mun­kavédelmi szabályzatban (vállalati munkaköri jegy­zékben) kell meghatározni. 4­ § (1) Szabványosított védőfelszereléseket csak szabvány szerinti minőségben szabad előállítani és forgalomba hozni. (2) A rendelet mellékletében felsorolt védőfel­szerelésekkel egyenértékű felszerelést, valamint a nem szabványosított és a szabványtervezetekben nem szereplő védőfelszereléseket az előállító válla­lat a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet által jóváhagyott minőségben állíthatja elő és hozhatja forgalomba. 5­ § (1) A felsőoktatás, a szakközépiskolák és szaktanfolyamok hallgatóit, illetőleg tanulóit, a szakmunkástanulókat, valamint olyan iskolai tanu­lókat, akik üzemi munkában vesznek részt, a­­gyakorlati foglalkoztatásuk idejére, továbbá a köte­lező szakmai továbbképzésben részt vevő dolgo­zókat, az egyéb dolgozókkal azonos módon kell védőfelszereléssel ellátni, és arról annak a válla­latnak kell gondoskodnia, ahol a tanuló, hallgató, illetőleg a dolgozó tanul, illetve szakmai gyakor­latát végzi. (2) A kisiparosok által alkalmazott dolgozók védőfelszereléssel való ellátását — a rendeletben foglaltak alapján — a könnyűipari miniszter sza­bályozza. 6. § A védőfelszerelések költségét termelési költ­ségként (költségvetési szerveknél kiadásként) kell elszámolni. 7­ § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1968. január 1. napjától kell alkal­mazni. Dr. Szabó Zoltán s. k., egészségügyi miniszter

Next