Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)
1970-09-16 / 14. szám
172 AKADÉMIAI KÖZLÖNY 1970. szeptember 16. meg kell szüntetni. Az 1971. december 31-ig keletkező amortizációs tartalékok felszabadítását 1973—75 között kell engedélyezni három egyenlő részletben. 7. Az érdekeltségi alapok felhasználására vonatkozó alapvető szabályok továbbra is érvényben maradnak. A részesedési alap felhasználása a bérszabályozási rendszer módosulásának megfelelően változik. A fejlesztési alap felhasználási szabályainak módosításával kapcsolatban megszűnik a kommunális adó és a biztosítási díjak fejlesztési alap terhére történő fizetési kötelezettsége. A fejlesztési alapból történő, konvertibilis devizát igénylő importbeszerzések esetén a vállalatoknak a beruházást finanszírozó banknál a beszerzés forintfedezetét meglevő fejlesztési alapjukból le kell kötni. A biztosítási díjakat a vállalatok a költségek terhére számolhatják el. A vállalatok továbbra is önkéntesen köthetnek vagyonbiztosítási szerződést. A lakossághoz és a szövetkezetekhez hasonlóan azonban a vállalatok és intézmények részére is kötelezővé kell tenni a gépjármű szavatossági biztosítási szerződések megkötését. A pótlás fedezetéül szolgáló kártérítés közvetlenül a fejlesztési alapba kerül. Ha a vállalatoknak biztosítási szerződéskötésre lehetőségük van, de azt elmulasztják, a kárt csak fejlesztési alapjuk vagy annak hiányában visszapótlási kötelezettség mellett — tartalékalapjuk terhére rendezhetik. Továbbra is a költségek terhére finanszírozható a karbantartási-fenntartási ráfordítást igénylő károk helyreállítása. Az ilyen jellegű kártérítések a költségek megtérülését szolgálják. A hatékonysági követelmények fokozódása, a kockázatvállalás növekedése miatt, továbbá a konjunkturális ármozgások csillapítása érdekében a vállalati tartalékok felhasználási szabályait alkalmasabbá kell tenni a kiegyensúlyozott gazdálkodás céljaira. Ezért az általános tartalékalap képzési és felhasználási lehetőségeinek körét bővíteni kell. Lehetővé kell tenni az export-import tevékenységgel összefüggésben a konjunkturális ármozgások miatti árveszteség kiegyenlítését — viszszapótlási kötelezettség nélkül — és ezáltal megfelelő érdekeltségi alapok képződését. A jelenleginél hosszabb időtartamú (a jelenlegi 3 évvel szemben 5 év) és folyamatosabb visszapótlási rendszert kell kialakítani. Ahol a konjunkturális áringadozás miatti nyereség és érdekeltségi alap változás kiegyenlítődésére az általános vállalati tartalékalap rendszer nem bizonyul elégségesnek, külön rendelkezés szerinti export-import árkülönbözeti tartalékalap képzési és felhasználási kötelezettséget, illetve lehetőséget kell megállapítani. 8 * * * * 8. Az állami támogatások közül a termelési támogatások mindinkább a tervezett fejlődés alapján várható jövőbeni és a jelenlegi hatékonyság összekötésének eszközei legyenek. Törekedni kell a veszteségtérítő, a korszerűtlen struktúrát rögzítő támogatások csökkentésére. A támogatások folyósítási rendszerében részben a degresszió módszerének alkalmazásával, részben pedig — az elérendő céllal jobban összhangba hozható — közvetlenül az érdekeltségi alapokba nyújtott (nettó) támogatások arányának növelésével a feltételeket szigorítani kell. Az ötéves tervben előirányzott mértékben és célokra közvetlen és közvetett beruházási és forgóalapnövelési támogatások nyújthatók a vállalatoknak. a) A közvetlen támogatások lehetnek: — fejlesztési kölcsönök (visszterhes támogatások), olyan célok megvalósításához, ahol csak ideiglenes eszközhiány akadályozza a megvalósulást. A támogatás konkrét odaítélésénél meg kell határozni a visszafizetés időtartamát és a fizetendő kamatokat; a visszteher nélküli támogatások, olyan fejlesztési célok megvalósításához, amelyek a népgazdasági terv összefüggései alapján szükségesek, de realizálásuk más módon nem biztosítható. b) A közvetett támogatások (preferenciák) lehetnek: — adókedvezmények olyan területeken, ahol a beruházások gazdaságosságát kell előtérbe helyezni, illetve ahol célszerű a vállalatokat a fejlesztés révén elérhető többlettermelésben érdekeltté tenni, és a beruházás finanszírozásához hitelképességük növelése szükséges; — az értékcsökkenési leírás átlagosnál nagyobb hányadának fejlesztési alapba helyezése a nagymértékben elhasztrálódott állóeszközökkel rendelkező egyes ágazatokban. B) A bérszabályozás rendszere 9. A bér- és személyi jövedelemszabályozási rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az növelje a vállalatok érdekeltségét az élőmunka hatékonyabb felhasználásában, segítse elő a tervszerűbb és racionálisabb munkaerőgazdálkodást, tegye lehetővé a személyi jövedelmek teljesítménytől függő erőteljesebb differenciálását, segítse elő a munkaerő kívánatos irányú mozgását, a termelési tényezők racionálisabb felhasználását. 10. A személyi jövedelemnövekedés nagyobb hányadának fedezetéül továbbra is a részesedési alap szolgál. Az átlagbérnövekedés a költségek terhére számolható el oly módon, hogy az egy főre jutó bér nyereség növekedésétől és a tényleges átlagbér emelkedésétől függően egyszeri bérfejlesztési befizetést kell teljesíteni a következők szerint: a) az egy főre jutó bér + nyereség előző évihez viszonyított növekedésének minden egyes százaléka után 0,3%-os bérszínvonal növekedést 50%-os egyszeri kedvezményes bérfejlesztési befizetés terheli a részesedési alapból. b) az egy főre jutó bér - nyereség növekedése által meghatározotton felüli átlagbérszínvonal növekedést progresszív egyszeri bérfejlesztési befizetés terheli a részesedési alapból (pl. legfeljebb