Akadémiai Közlöny, 1970 (19. évfolyam, 1-20. szám)
1970-09-16 / 14. szám
ára általában nem emelkedhet — továbbra is fenn kell tartani. Preferenciákat kell nyújtani a nyereségmegosztásnál használt bérszorzók megállapításánál és a bérszínvonal szabályozásnál is. Az e területen alkalmazott fejlesztési nyereségrész adóját az előirányzott kultúrpolitikai célok teljesítésével összhangban kell megállapítani, figyelembe véve a forgóalappal kapcsolatos igényeket is. Szabályozási és kultúrpolitikai célok érdekében továbbra is szükséges fenntartani a kulturális alap és a kulturális járulék rendszerét. 6. Az állami gazdaságok és állami erdőgazdaságok, valamint a fogyasztási szövetkezetek (beleértve a szövetkezeti vállalatokat és a MÉK-et is) felvásárlási és ipari tevékenysége területén megfelelő módosításokkal továbbra is bértömegszabályozást kell alkalmazni. 7. A Gazdasági Bizottság felhatalmazza a pénzügyminisztert, illetve a munkaügyi minisztert, hogy az érdekeltekkel egyetértésben, a népgazdasági követelményekkel összhangban alakítsa ki — a tervező és a beruházási vállalatok, a vállalati gazdálkodási rend szerint működő műszaki kutató (fejlesztési) intézetek, — a szervező intézetek, — a költségvetési üzemek, — a takarékszövetkezetek, valamint — az ingatlankezelő vállalatok jövedelemszabályozási és adórendszerét, illetve bérszabályozási rendszerét. III. A hitelrendszer továbbfejlesztése 1. A hitelezési rendszer a Kormány mindenkori hitelpolitikai irányelveinek megfelelően segítse elő a IV. ötéves népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósítását, az áru —pénz egyensúly erősítését. 2. A gazdálkodó szerveknek tevékenységük bővülésével együtt járó eszközeik növekményét (állóeszközök, illetőleg tartósan lekötött forgóeszközök) fejlesztési alapjukból (szövetkezeteknél a tartalékalapból) kell finanszírozniuk. Lehetővé kell tenni azt, hogy a gazdálkodó szervek meglevő álló- és forgóalapjaik között a fejlesztési alapon keresztül átcsoportosítást hajthassanak végre meghatározott feltételekkel az álló-, illetve állandó forgóeszközök tényleges, tartós csökkenése esetén, ha ezeket nem hitelek finanszírozzák. 3. A mindenkor kibocsátható közép- és hosszúlejáratú hitelvolument folyamatosan függővé kell , tenni a tartós hitelforrások tényleges alakulásától; többlet források képződése esetén vizsgálni kell, hogy a többlet kihelyezésekből megvalósítható fejlesztési célokhoz a szükséges kapacitások rendelkezésre állnak-e. A rövidlejáratú hitelként kibocsátott vásárlóerőnek megfelelően mindenkor , meg kell lennie az árufedezetnek és a realizálási lehetőségeknek. 4. A beruházásra irányuló hitelkérelmek közötti versenyt erőteljesebbé kell tenni annak ér■dekében, hogy az egyes fejlesztési célok a leggazdaságosabban valósuljanak meg. A versenynél nagyobb súlyt kell adni a beruházások hatékonyságának. 5. A beruházási hitelezésben továbbra is preferenciákat, illetőleg restrikciókat kell alkalmazni. A preferenciák hatékonyságának növelése érdekében törekedni kell a preferenciák körének szűkítésére és azok körülhatároltabb tartalmi és időbeni meghatározására. A preferencia formája lehet elkülönített hitelkontingens megállapítása, lejárati idő- és kamatkedvezmény nyújtása. A restrikciók differenciáltan szigorú hitelfeltételeket (rövid lejárat, magas kamat, nagyobb arányú előtakarékosság megkívánása stb.) jelenthetnek egyrészt, de jelenthetik a hitelezésből való kizárást is. 6. A középlejáratú beruházási hitelek kihelyezésének időtartamát 3 évről 5 évre kell felemelni. A rövid időtartamot (2 évet) meghaladó hiteleknél a beruházás hatékonyságát hitelek engedélyezésekor is vizsgálni kell. 7. A beruházási hitelkontingensek rendszerét továbbra is fenn kell tartani. A kontingensek megállapítása a népgazdasági tervvel összefüggésben történik. Hitelkontingensekkel általában gazdasági célt, fejlesztési célkitűzést kell támogatni attól függetlenül, hogy mely ágazat, szektor keretében valósul meg. Emellett szükséges a hitelkontingensek népgazdasági ágak, kivételes esetben ágazatok szerinti megállapítása is. A tanácsok részére a beruházási hitelkontingensen belül elkülönített hitelvolument kell biztosítani. 8. A fejlesztési hiteleknél a következő évekre vállalható hitelfolyósítási kötelezettségek mértékét népgazdasági szinten meg kell határozni. Ennek összhangban kell lennie a középlejáratú tervekkel és az itt számításba vett forrásokkal oly módon, hogy a kötelezettségvállalás ne terhelje túl a következő évek lehetőségeit. 9. A Pénzügyminisztérium 1971. január 1-i hatállyal hajtson végre forgóalaprendezést mindazoknál a vállalatoknál, amelyeknél 1968. január 1-én a forgóalaprendezést későbbi időpontra halasztották (a külkereskedelmi és termelő-eszközkereskedelmi tevékenységre, az iparvállalatok külkereskedelmi tevékenységére, az építőipari vállalatok befejezetlen termelése állandó forgóeszközszükségletére, a könyvkiadó és terjesztő vállalatoknál stb.). A forgóalaprendezés során kiutalásra kerülő összegeket — gazdálkodó szervenként — a Pénzügyminisztérium differenciáltan állapítja meg az illetékes felügyeleti szervvel és a Magyar Nemzeti Bankkal együttműködve. A továbbiakban általános, viszonylag széles körű forgóalaprendezésre irányuló igényeket nem lehet kielégíteni. 10. A finanszírozási elvek teljesebbé tétele érdekében — a forgóalaprendezésen túlmenően —