Építünk. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 1. (1950)
1950 / 1. szám - Komjáthy István: Építünk (bevezető)
ÉPÍTÜNK Debreceni és tiszántúli írók szólalnak meg ebben a kötetben. Egyikük, másikuk nemrég még a munkapad, mellett dolgozott. Onnan szólította el a Párt s rövid idő alatt jelentős íróvá fejlődött. Mondanivalója van, nemcsak Tiszántúl, de hisszük, hogy az egész ország számára is. A kötetben megszólaló írók mind a debreceni írói Munkaközösség tagjai. E kötet megjelentetésével, írásaikkal járulnak hozzá a hősi erőfeszítéshez, melyet munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk végez városon és falun a szocialista Magyarország felépítése során. Hős sztahánovistáinknak, a vagongyári 250%-ra teljesítő Pálfi Gyula tüzikovácsnak, a Magasépítési N. V.-nál 3070%-ra teljesítő Kis István kőművesnek, a textilgyári 300%-ra teljesítő Matika Anna szövőnőnek, a nagykereki T. Sz. Cs.-nál a cukorrépaápolásban naponta 400%-ot elérő Szabó Sándor elvtársnak, a hosszúpályi T. Sz. Cs. Kossuth-díjas dolgozóinak ajánljuk ezeket az írásokat, melyek a bátor és harcos szó erejével segítik őket a nehézségek legyőzésében. Bátorítanak és buzdítanak, lelkesítenek ; a biztos győzelem sugaras útját mutatják. E kötetben összegyűjtött írások nem mind kiforrott írói alkotások, íróik közül a legtöbben e kötetben mutatkoznak be első ízben. Nem rutinos írásokkal, kicsiszolt, kiesztergályozott, íróasztal mellett kiköltött mondanivalóval akarják meglepni az olvasót. E szerény írások üzemeink, termelőszövetkezeteink dolgozóinak alakuló, formálódó, a régi ellen küzdő, az újat megragadó győzelmes életéről beszélnek. Arról, hogyan diadalmaskodott a debreceni Vagongyárban a kommunista munkások szervezett ereje az áruló jobboldali szociáldemokraták felett. Hogyan próbálkozik a kulák akadályozni termelőszövetkezeteink parasztságának fejlődő életét, hogyan küzdi le ez ártalmas ellenséget .Pártunk által szervezett dolgozóink ébersége. Arról, hogy száguld a mozdonyvezető feldíszített mozdonyán, a „tízezres mozgalom“ szárnyán, a boldog szocialista jövendőbe. Arról beszélnek ezek az írások, hogy eljöttek hozzánk a szovjet emberek. Hogy megerősítsék hitünket az építésben. Hogy utat mutassanak. Pányin elvtárs, Tyihonov, a költő, és a Pjatnyickij-kórus beszélt nekünk a diadalmas szovjet életről. Megelégedéssel néztek végig eredményeinken. Javítószándékkal mutattak rá hibáinkra. Mi szívesen tanulunk tőlük, és büszkék vagyunk arra, hogy tanítványai lehetünk Sztálin nagyszerű fiainak. E kötetben megjelenő írások pártos írások. Már e kötet megjelenését az tette lehetővé, hogy a Párt felénk nyúlt. Támogatta próbálkozásainkat s megmutatta az utat, melyen biztosan járhatunk. „A Párt vezetése az irodalomban, a pártszerűség érvényesítése irodalom és közönség szerves kapcsolatának soha nem látott bensőségét és szorosságát jelenti.“ — írja Révai elvtárs irodalmunk aktuális kérdéseit érintő tanulmányában. S mi, a magunk részéről, csak megerősíteni tudjuk ezen helyes megállapítás igazát. Eleget teszünk a „nép rendeléseinek“. Tudjuk, hogy e „rendelések“-ben a halhatatlan jövő igénye rejtőzik. „A Párt minden erővel támogatni fogja a fiatal szocialista-realista irodalom friss, de fejlődő hajtásait — írja Révai elvtárs. — De ehhez a támogatáshoz tartozik nemcsak az előlegezés, a jóakarat, sőt bizonyos fokú elnézés is a kezdet elkerülhetetlen növekedési nehézségeinél, hanem a bírálat is, az igények és követelmények fokozása.“ !