Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 13. (1962)
1962 / 2. szám - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Az utolsó esztendők (Kner Imre emlékezete)
esztendőre, amit 17 éves korom óta munkában töltöttem, semmit sem bánok meg, semmit se tennék másként, mint ahogy tettem Az utolsó pillanatig meg akar tenni mindent az üzemért, amelyhez annyi munkája megélhetése fűződik.* S hogy ez nála nem üres szólam, bizonyítja az, hogy nem követte testvére, Albert példáját, aki először magát a gyomai üzemet hagyta ott, mert a Hungária nyomdában többet keresett kevésbé felelős poszton, mint amennyit Kner Imre kapott sokszorosan több munkát és gondot jelentő gyomai üzeme élén. Emellett ő egyszemélyben igazgató és műszaki vezető, azután lektora a kiadásra vagy kinyomtatásra kerülő műveknek, mintaszerű gonddal szerkeszti őket, korrigál, levelez, utazik, tárgyal, újít, munkát szerez, előadásokat tart, kiállításokat rendez, lót-fut minden kis és nagy ügyben, legalább napi tizenhat-tizennyolc órán át megállás nélkül! Amikor egy járási tisztiorvos napi átlag hat órai munkáért, amely akták és jelentések aláírásából s néhány látszatvizsgálatból áll, rezsimentesen kézihez kapott háromszáz-háromszázötven pengőt. S bizonyítja a továbbiakban az is, hogy nem követte egyik testvére példáját akkor sem, amikor az a nácizmus sötétlő jellegei elől Amerikába vándorolt, ahol 1960-ban is háromszáz embert foglalkoztató grafikai intézetet igazgat. Ha ezt a példát követi Kner Imre, talán ma is élne s nem kellene azon vitatkozni egyesekkel, hogy szociális érzése parancsolt-e helytállást, vagy pedig a kapitalista önzése s ezért nem tudta itt hagyni nyomdagépeit s választotta inkább Auschwitzot? Kner Imre - ha kivételként is - de feltétlenül azok a tőkések közé tartozott, akikben egészen rendkívüli arányú és minden irányú tisztességérzet lakozott. Ezért alakult ki közte és a munkásai között az a kapcsolat, amelyet a konkurrencia is irigykedve emlegette s írt meg „baráti”-nak. Igazolják ezt az 1960-ban még élő munkások, művezetők, szóban és írásban egyaránt, s ezek között még Szovjet-Ukrajnából érkezett bizonyíték is akad. Neki is érdekében állt, hogy a jó munka ellenében jól fizesse munkásait. De ugyanez érdekében állt a többi kis és nagyvállalkozónak is, s mégsem választotta Kner útját, akárcsak egy is, pedig közülük számosan ugyancsak rendelkeztek különböző monopolisztikus kiváltságokkal. De Kner Imre, akárcsak atyja, a szellemi munkát is megbecsülte. Tiszteletdíjul nemcsak a maximumot adták, amikor a minimum volt a szokásos, hanem megtalálták a módját, hogy még azt is tetézzék. Akkor is kifizették a tiszteletdíjat, ha a leszállított munka valamilyen oknál fogva nem került felhasználásra. A számos bizonyíték közül egyet hadd idézzünk. 1931-ben Kaesz Gyulánál rajzot rendelt, amely azonban nem került kivitelezésre. Kaesz Gyula 60 pengőt kért a rajzért, Kner Imre azonban nyugtalankodott, hogy nem alacsonyabb-e ez az összeg a méltányosnál? Kaesz Gyula válaszában azt írja, hogy sok olyan „kizsákmányolót” kíván magának, mint amilyen Kner Imre. „Az ennyi etikus érzéssel bíró munkaadót... magammal szemben kell megvédeni és nem megfordítva, mint ahogy az ön fölösleges skrupulusai elhitetik. Sajnos, mindenütt az a tendencia érvényesül, hogy a teljes rizikót a művésznek kell viselnie, amely újabb, régebben csak szórványos, most azonban teljes virulásban levő szokás, a szakma desperációin és ötkrajcáros szegénylegényein épül fel, akikkel minden időben azt lehet csinálni a munkaadónak, amit csak akarnak!’** 1941. március 23-án azt írja Kner Imre egyik barátjának, Móricz Miklósnak, hogy a mai légkörben magyarsága tudata „sokkal elevenebb” benne, sokkal mélyebben mozgatja meg s készteti arra, hogy kivetítse magából s minél több fontos feladaton keressen megoldásokat... Legfőképpen mégis az izgatja, meddig dolgozhat egyáltalán? Már egy évtized óta csak a Magyar Bibliophil Társaságtól kapott elvétve egy-egy megbízást. Szerzői kiadás is csak elvétve akadt, más kiadók sem keresték fel, vagy csak * Kner Imre - Fitz Józsefnek 1938. december 5. ** Kaesz Gyula - Kner Imrének 1931. március 1., augusztus 4.