Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 13. (1962)

1962 / 2. szám - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Az utolsó esztendők (Kner Imre emlékezete)

Szíj RezsS Az utolsó esztendők (Kner Imre emlékezete) ' „A tömegek lelkét meg kell nyitni az élet értelmét adó szépségek megértése, átélé­sének lehetősége előtt, hozzáférhetővé kell tenni a milliók számára a kultúra igazi eredményeit.” - Ezt hirdette s ez a törekvés hatotta át minden ténykedését, ez jelen­tette élete értelmét. Azt a gyakorlati magatartást pedig, mellyel élete minden percét kitöltő programját, már 1919-ben ebben az egész embert jellemző egyetlen szóban fog­lalta össze: komolyság. „Nagy pillanatokban, az élet fordulópontjain akár az egyén, akár a társadalom életéről van szó, ez az első emberi kötelesség. Szent komolysággal kell szembenézni feladatainkkal és kötelességérzetünknek mérhetetlenül meg kell nö­vekednie”.* Mikor belépett a magyar könyvkultúra hajlékába, fordulóponton érezte magát is, korát is. Visszanézett a régmúltba, mert folytonosságot akart közte, a jelen és a jövő között, hogy tapasztalatok alapján teljes joggal szólhasson hozzá a jelen és jövő kérdé­seihez. így vélte elkerülhetőnek a felesleges munkát olyan eredményekért, amelyeket előző nemzedékek már megoldottak. így lett nála a tradíció élő eleven anyag, a jövő ih- letője. így ismerte fel a modern igényeket, a könyv nagy tömegnevelő értékét, s ezért tudta, hogy aki ezt a szellemi táplálékot a közönség elé teszi, az roppant felelősséget vállal magára. ö valóban szent komolysággal vállalta. S ez a felelősség nem csökkent akkor sem, amikor Hitler nyíltan rálépett a téboly útjára. Kner Imre korán észrevette a távoli látóhatáron felvonulni készülő viharfelhő­ket. Ettől kezdve remén)' és kétség párharcában az utóbbi árnya egyre nő, s ő versenyt fut az idővel, hogy amit lehet, elvégezzen s átadja örökségül azoknak, akik készek tőle tanulni. Élénk figyelemmel kíséri az eseményeket s ő, a liberálisan gondolkodó pol­gár, hogyan is tudná azonosítani magát a halálkamrák tervezését megkezdő „új” vi­lággal. - „A legnemesebb cél sem igazolhat olyan módszereket, amelyek meglevő ér­tékek pusztításával járnak, még akkor sem, ha a más értékeiről van szó” - vallotta. A remény szirmai hogyne fagynának le benne fokozatosan, amikor pár évvel később hírét veszi, hogy Herbert Rechnertől, a Fhilobiblon kiadójától, elvették hatezer köte­tes szakkönyvtárát, lefoglalták hétezerötszáz kiadványát, őt magát kiutasították Becs­ből, lakását feldúlták, iratait szemétbe taposták, köztük kiadatlan Bodoni levelet is. - Mi várhat az ő nyolcezer kötetes szakkönyvtárára, világhírű üzemére s mindarra, amit harminchat éven át tanult, azért, hogy mások éljenek belőle? 1938-at írnak ekkor s azt mondja, sejtelme siÄos, mit hoz a jövő. Aki így látja a helyzetet, nagyon is tudja, hogy minden szörnyűségre fel kell készülnie. „Ügy állok itt - írja Fitz Józsefnek —, mint fűszál a viharban... de ezt az egyet tudom: most is és mindig magyarnak érzem magam, nem gondolok egy percig sem arra, hogy elmenjek innen, nemcsak mert nem tudok máshol, mint Magyarországon és magyarul élni. Ha visszagondolok arra a 36 * Almanach 1922, 83. 1. - A könyv művészete 27. 1. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék