Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)
1963 / 10. szám - KÖNYVEK KÖZT - Baranyi Imre: Zelk Zoltán: Tűzből mentett hegedű
teljes bizonyossággal a költő is elnémulásra, végleges megsemmisülésre, önkezegyújtotta tűzbe-veszésre van ítélve. Ám a Tűzből mentett hegedű lírikusa legjobb erőinek mozgósításával, tehetsége optimális latba vetésével eredendően költő mivoltát igazolta, azt, hogy lírai természete megsemmisíthetetlen, alapvetően dalra termett költő. Nagy erővel bizonyítja a világhoz való költői viszonyát, s mélyről feltörően megpróbálja újjáértelmezni, gyógyítani keserves gondjait, rendezni morális természetű emberi problémáit. Helyzetének, sajátos dilemmáinak átélése magyarázza, hogy kötetének lényeges pontjain az önvizsgálat legérzékenyebb tereit érinti, mintha a legalapvetőbb dolgokkal akarna harmóniába kerülni. Ezért foglalkoztatja annyit a vers, az ars poétika, még ha ezúttal kifejezetten nem is programról, csupán az önkifejezés elemi létszükségletéről van szó: „Nincs rét, nincs erdő, lélek sincsen, testünk csak mozgó ravatal, ha nem fakad ének a szájon, mert nincs diadal a halálon, csupán a dal! a dal! a dal! (Mindenki énekelt) Más helyen, más verseiben uralkodó mozzanat a véncigányos magabuzdítás (a cigánysors álarcába többször is szereti magát rejteni), rezignált mégis-mégis dalrafakadás, szemérmes vershez-menekülés, s mindez igen rokonszenvessé teszi az új helyzetben kialakított költői magatartását. (Tűzből mentett hegedű, Z. Z. őszinte véleménye költészetéről... Feketerigó, Cigányok a fergetegben stb.). Ott munkál verseiben az öregkori líra számos eleme, a már említett igénytelenség mellett, a rejtettebb, személytelenebb jelenlét, a pályakép keserű ízű összegezéskísérlete, a személyes fájdalom hivalkodástól mentes felmutatása, a nagy sodródásokból kívülrekedt ember magányérzete, az „én már hólepte szívvel élek” elégikus gond megvallása, az elmúlásra asszociációs érzékenységű lírai látás, a fájdalmakon átszűrt, olykor őszike-szelídségű érzelmi hangoltság stb. Ez a kötet nem mindent fölmérő költői tekintet. Helyzetfelmérése nem tartalmaz bonyolult társadalmi kitekintést, nagy látószögű összegezést, sokirányú gondolati erjedést, mint pl. Benjámin László utolsó kötete. Inkább az alapvető személyiségszférákban tisztázza gondjait, pusztán a morális általánosítások síkjára vetíti és redukálja problémaözönét. Ám ezt a redukciót ellensúlyozni próbálja a sűrítés és a mélység őszintesége. Az aktív-agitatív költői elemek visszaszorultak Zelk lírájában, s ami megmaradt benne, azt is kisajátították az ittmaradt fájdalmak, amelyek még ma is zaklatják, s leginkább problémát jelentenek számára. Természetesen nem a közéleti költészet érvénye válik itt kérdésessé, hanem egy speciálisan az ő számára szóló tanulság kér vizsgálatot, az, hogy egy maga idejében ki nem alakított, hosszú távra szóló költői szemlélet, totális világkép és mély eszmei gyökérzet nélkül a kor sodrában nem lehet maradandóan pillérzetet verni. Ezzel a kegyetlen tanulsággal szembe kellett néznie. A telki líra sajátos áthangolódása a mélység gazdagodását eredményezte: a sallang és a póz eltűnt költeményeiből, valamennyi verse mögött érezni a helyzetével való őszinte számvetést, az egyéniség teljes jelenlétét. Sikerült valóságos értékeinek színvonalát nyújtania, lehetőségeinek legmagasabb pontjáig emelkedett mostani teljesítménye. Ez a líra elsősorban befelé bővült az önfeltárás irányába, abba a rétegbe, amely korábban viszonylag felszínesen mutatta magát a dekoratív burok mögül. Nem enervált önkultusz ez, hanem egészséges kiindulás egy sajátosan összetett - alapjában tragikus színezetű - lelki megvalláshoz, s így legfőképpen belső-személyiség erőket hív segítségül a közösségbe kívánkozó lírai szándék. Az eszmei körvonal még a háttérből mutatja magát, mintegy morális vértezetű pajzsot reflexszerűen maga elé emelve, talán a sebeket is takarva - mindenesetre őszintén. Jól érezni, hogy az eszmei természetű tanulságok a „keserű lecke után" alapjaiban tisztázottak, de az önvád friss fájdalma még alig-alig engedi tisztán gondolatilag versbe szabadulni azt, ami