Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 15. (1964)
1964 / 11. szám - VITA A NÉPMŰVELÉSRŐL - Simonyi Imre: Szindbád utolsó utazása (Krúdy Gyula emlékezete) (vers)
SIMONYI IMRE Szindbád utolsó utazása (Krúdy Gyula emlékezete) a postakocsi csak hajnaltájt volt indulóban a Nagyúrral ám szolgái a kevésbeszédű szavak még alkonyattal előreutaztak valamely távoli vendégfogadóba ugyanezért: a jószóra hiába szomjazó borok már délelőtt óta ecetesen kedvetlenkedtek a hordókban s harangszóra már a rostélyosok is rég étvágyukat veszítették valamint a rozskenyér is megkeseredve emlékezett a szekrényben saját hajdani jószerre s estefelé már a komondorok is befelé szűköltek mintha közeli halál esne a környéken s éjfél körül a városi házakban a máskor megadó asszonyságok is idegenkedve gombolták be hálókabátjukat kihűltkezü embereik elől s hajnal előtt a mennybolt is egyre elborultabban tűnődött immár a dolgok hiábavalósága felett hogy egyáltalán érdemes-e megvirradni még a postakocsi pedig hajnalban indult útnak -a jegenyék kivontkardú gárdistákként kétoldalt szemközt meneteltek szépen a varjak pedig teljes gyászban tisztelegtek a jegenyéken és valahol túl az Ábrándok s Óbuda lankáján eleredt akkor az eső méltóságos gyászmuzsikája is (jó kis országos eső dörmögte a sorsával megbékült kocsis előbb a rudasnak aztán a nyergesnek)