Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 15. (1964)
1964 / 1. szám - TANULMÁNY - Fülöp László: Líra és gondolatiság
á lásához képest. Az emberi-művészi lényeg intellektuális tömörítése, érzelmileg is differenciált, sokszínű lírai tükrözése fehér holló mifelénk manapság. Ehelyett temérdek mellébeszélés, bőbeszédűség, szervetlen-esetleges halmozás, komponálatlanság, rég idejét múlt retorika, fegyelmezetlenül ömlő szózuhatag, verbalisztikus utánélés, megkésett kommentálás tényei riasztanak gyakorta. Az éber figyelem nem ritkán beleütközik a torzóság, csonkaság, káros önredukciók, keserű visszazuhanások, kicsinyes-felelőtlen megalkuvások, rutinból élő tengődések és fájdalmas vergődések látványába is mutatkozik bizonyos irányvesztés és a célját tudó-látó felelős aktivitásnak némi hiánya. Költészetünk tehát nagy részben a provinciális kicsinyességgel és annak következményével küszködik, ami megakadályozza, hogy jelentőségteljessé, világirodalmi rangúvá magasodjon. A magyarázó okokat nem tanácsos egyetlen merev szempontra szűkíteni: a tényezők egész rendszerével szükséges itt számot vetni, hogy a bajok eredetét felfedhessük. Mégis úgy látszik, találhatunk egy problémagyűjtő gócot, amelyben összesűrűsödik a többi kisebb-nagyobb magyarázó tényező, bajokat, hiányérzeteket keltő összetevő. Ezt pedig a líra intellektualizmusában, a poézis gondolatiságában véljük megtalálni. Kritikánkban szükségképpen előkerülnek ezek a fogalmak, amikor is a bíráló általában azt kénytelen megállapítani, hogy az illető verseskötet a gondolati általánosítás, az intellektualitás szempontjából sok kívánnivalót hagy maga után, hogy az élmények gondolati átszúrása, intellektuális és magasabb síkba emelése meglehetősen esetleges és gyenge. Ebből aztán rendszerint a kötet dekomponáltsága, szűkös horizontja, másodlagos jellege, súlytalansága, a versek lazasága és sok minden egyéb is következik. Az elszórt recenzensi megállapításoknál továbbmenő rendszeres vizsgálat azonban mindeddig nemigen történt meg, sőt elméletírásunkban kimondva, kimondatlanul még olyan felfogás is előfordul, amely nem látja eléggé a gondolat, az intellektus rendkívül fontos szerepét a lírai költészetben. A baj viszont mai líránkban is annyira elterjedt, hogy beható elemzést követel, és ez a vizsgálódás — úgy tetszik — költészetünk legmélyebb problémájához vezet el. Azt gondoljuk tehát, ha líránkról mintegy helyzet jelentő keresztmetszetet akarunk készíteni, az áttekintést erre a pontra kell fókuszoznunk; ezt tehetjük végső kritériumnak, értékjelző mércének. S itt találtatik könnyűnek verstermésünk zöme. A modern gondolatiság legszebb példáit az utóbbi években elsősorban Benjámin László, Illyés Gyula és Vas István köteteiben láthatjuk. Esetükben hiteles nagyarányúságról és távlatosságról beszélhetünk. Ha a fiatalabbak között nézünk szét, szintén találkozunk sikeres, biztató teljesítményekkel, de jóval több felemás jelenséggel is. Lássuk pl.: Juhász Ferenc oly sokra hivatott pályájának jelenlegi periódusát. Hamarosan az a benyomás erősödik meg az olvasóban, hogy kivételes erejű vívódását, kavargó vízióit nem fegyelmezi kellően a rendet tudó intellektus lerázhatatlan kontrollja. Ezért keltik újabb versei is a túlzsúfoltságnak és a motívumok, verselemek funkciótlan burjánzásának az élményét. Bizonyára szorosan összefügg ez a jelenség azzal a jellemző vonással, hogy Juhász nagyigényű, a „végső miértekre", szinte kozmikussá növesztett roppant dilemmákra hatalmas elszánással nyugtató megoldást kutató lírája gondolatrendszerében nem elég dinamikus; intellektuális alaprétege nem tágul kellően, s így a képek, látomások sem kapnak megfelelően hatékony, frissítő gondolati tápot, ezért kissé önismétlően - és fáradtan - variálódnak a megújítatlan fundamentum keretei között. Nincs meg bennük az a reveláció, mely átütő erejűvé tehetné az egyes alkotásokat, illetve magát az egész újabb termést. Emiatt úgy látszik, hogy Juhász lehetőségeinél, tehetségénél alantibb szinten alkot. Bár az is tény, hogy néhány műve - elsősorban Az éjszaka képei és a József Attila sírja — minden túlterheltség, modorosság ellenére is kiemelkedő teljesítmény és tágulást, gazdagodást ígér.