Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 17. (1966)

1966 / 5. szám - TANULMÁNY - Szíj Rezső: Szabó Lőrinc és Kner Imre kapcsolatához

séggel indítja terjedelmes levelét, helyesen mutatva rá bizonyos alapvető tulajdon­ságokra Kner Imre egyéniségében, amelyeknek ismeretében könnyebben megértjük a Kner-kiadványok mostoha­ sorsát. Szabó Lőrinc levelét s az arra érkezett választ részle­tesen idézzük, mivel tárgyunkra nézve gazdag adalékokat tartalmaz. Szabó Lőrinc 1923. január 8-án „este" írja levelét: „. .. A véletlen úgy­­hozta­ magával, hogy három hete egy sor írást nem­­hozott' szerény hajlékomba a posta (pedig én szenvedélyes levél­kapó vagyok) és már szent fogadalmat tettem: egész életemben áldani fogom, aki levelével először fölkeres. Most aztán örüljön vagy hara­gudjon. Előző írására vonatkozólag röviden felelhetek. (A válasz eddig is csak azért késett, mert szerettem volna néhány Kardos Ady-recenziót küldeni; folyton sürgetem a dolgot a lapoknál, de mindig azzal a kifogással ürüggyel állanak elő, hogy nincs hely, kicsiny a lap stb. - tehát: igaza van. A rizikót az írónak is vállalni illik, de csakis Önnel szemben. Anélkül, hogy udvarolni akarnék, megmondhatom, hogy Ön, kedves Kner úr, a legbecsületesebb emberek közé tartozik, annyira becsületes, hogy szinte alkalmatlan a kereskedői pályára. Persze, manapság, amikor... Nem hinném, hogy mindig ilyen viszonyok voltak és nem hiszem, hogy sokáig ilyenek maradnak. Ön, minden becsületessége ellenére, - igen! ellenére! - fog még boldogulni.­­ Eszem ágában sincs bármit is követelni Öntől, éppen ezért kérem, tekintse azt a Centrálbeli néhány szót meg­­nem­ történtnek. Ebben a mi esetünkben mindössze tisztázatlan volt az emelés utáni honorá­rium kérdése és én pusztán az Ön véleményét kérdeztem meg erre vonatkozólag. Önnel szemben, kedves Uram, szeretném, ha valaha még az életben olyan önzetlen és „lovagias" lehetnék, amilyen sok-sok apróságban Ön volt velem szemben. Önt foglalkoztatta tovább is a dolog, azt gondolván, nem tartom-e esetleg zsugoriságnak az eljárását. Engem is foglalkoztatott, én meg attól tartottam, hogy Ön zsarolásnak veszi kérdésemet (és nem kérésemet). Önnek igaza van, ezt jól tudom, látom, és mégegyszer kérem, ne emlegesse tovább a dolgot. Köszönöm a Monumentát, a Nyugatban írtam róla futó ismertetést és a Naplóban is néhány sort, de ezt az utóbbit már egy hónapja túlszedésben hagyják, más apróságokkal együtt. Hevesy Iván könyvei közül különösen a III. kötet érdekel, mert ezzel a témával én is eléggé foglalkoztam, írok is majd róla a Nyugatban. Kifogásolni való van elég benne. Azt a - már többször említett - szándékát, hogy felhagy a könyvkiadással, őszinte sajná­lattal ugyan, de helyeslem. Tudom, hogy ezt más dönti el és nem az én helyeslésem vagy helytelenítésem, mégis megmondom. És véleményem szerint az is jó terv, szükséges, hogy időnként egy-egy aprósággal fenntartja a kontaktust a könyvkereskedőkkel (ezekkel a nélkü­lözhetetlen gazemberekkel) és a közönséggel, így legalább nem mondhatják, hogy „meg­szűnt­". Ez után rátér a kért apró fordítani valók ismertetésére. Szem előtt tartja, hogy „vagy a szerző, vagy a mű tárgya olyan legyen, amely számíthat az olvasó érdeklődésére". Később, majd ha több hasonló mű is eszébe jut, azokról annak idején beszámol. A ki­sebb művek mellett „cél nélkül ugyan", néhány nagyobb munka kiadását is szóvá teszi „tisztán a szóvátevés kedvéért". Javaslatait a következőkben terjeszti elő: „Elisabeth Browning: Portugál szonettek. (Sonets from the Portuguese.) 46 szonett, nagyon szép, híres, ismert versciklus. Szerelmi tárgyú. Csinos kis formában szokták kiadni, oldalanként egy-egy szonettel, hogy zsebre lehessen vágni. Fordítani, azt hiszem, meglehetősen nehéz dolog lenne. Kb. egy félév. Ez a 46 szonett angol eredeti. E. Br. csak­ a címmel. Véleményem szerint ez Önnek nagyon megfelelő volna. P. Verlaine: Börtönöm. Vagy: A börtönben. (Mes prisons). Nekem németül van meg. Próza. Verlaine két évi börtönéről szóló lírai, nagyon szép és érdekes visszaemlékezés. Terjedelme oktávban 60 oldal. Ez hamar lefordítható, kb. egy hónap alatt. Azt hiszem (ha prózát akar) ez is a legjobban ajánlhatók közé tartozik. A. Swinburne­. Atalanta in Calydon. (Atalanta Calydonban). Görög tárgyú, nagyon szép és híres verses-karénekes modern hangú dráma, olyan mint Babits Laodameiája, de még dúsabb és gazdagabb nyelvű. Volna vagy 70 oldal. Fordítani nehéz. Vj év. Keats: Szent Ágnes estéje (St. Agnes's Eve.) Komoly, nagyszerű, híres kis elbeszélő-lírai vers. 42 kilenc soros stancából áll, tehát legfeljebb két íves könyvre való. Euripides­. Bacchai (Bacchánsnők). Azt hiszem, ilyesmit nem akar most kiadni, mégis meg­említem. Euripides legszebb, legmodernebb (csaknem expresszionista) és legszenvedélyesebb drámája. Lehetne fordítani (Új év) vagy átdolgozni, úgyhogy könnyen előadhassa valamelyik színpad. Az átdolgozást úgy gondolom, ahogy Franz Viertel a Trójai nők­et átdolgozta. Nagy­szerűt lehetne belőle csinálni! Terjedelme kb. 60 oldal. E. Mörike: Mozart prágai utazása. (Mozarts Reise nach Prag). Igen szép. Híres klasszikus

Next