Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 19. (1968)

1968 / 7. szám - KÖNYVEK KÖZT - Taxner Ernő: Papp Ferenc: Földre szállt ember

nagy dicsőségére. Merészebb vállalkozó ked­vet, fokozott művészi igényességet, a valóság mélyebb megragadását és nem utolsó sorban a korszerű - magyar, román és más nemzetiségű - irodalmi művek alaposabb és szélesebb kö­rű ismeretét várjuk a romániai magyar próza­íróktól. A romániai magyar prózaírók közül talán Papp Ferencre vonatkozik a legkevésbé súlyos el­marasztalásunk. Benne érezzük a legnagyobb akaraterőt az elmélyült alkotómunkára, pedig aligha van még egy író Magyarországon vagy Romániában, akinek nála nagyobb lélektani nehézségeket kellett leküzdenie. A brassói nyomdász családból származó, negyvenhét éves írót a pártmunka emelte ki a munkássorból; első regényei nem is szolgáltak mást, csupán nyers propaganda célokat - egy esztétikai fél­reértés jegyében. Papp Ferenc azonban hamar rájött, hogy az út, amelyen a sematizmus „fénykorában" elindult, zsákutcába vezet, és az ötvenes évek közepétől megjelenő regényeiben­­ Lehullott az első hó. Füstben és fényben, A kerítés fölött,­­ már fokozott igényesség észlelhető­­, egyelőre csekély eredménnyel. Törekvései csak 1964-ben hozták meg számára az első figyelemreméltó sikert, mikor nálunk is visszhangot váltott ki A gyökerek alatt című kisregénye. A megalkuvás és érvényesülés, az erkölcsi bátorság és gyávaság kérdésével néz szembe e vadászkalandnak álcázott tudatregé­nyében Papp Ferenc úgy, hogy miközben a jellemfejlődés belső és külső körülményeit visszamenőleg is igyekszik földeríteni, már ér­leli azokat a gyilkos indulatokat is, amelyek majd a regény végén összecsapnak. Az össze­csapás fényében aztán égetően fontos erkölcsi problémákat próbál szocialista szellemben mű­vészileg megfogalmazni, nem minden szem­pontból kielégítően, de feltétlenül rokonszen­vesen. Hasonló módon erkölcsi kérdés, a szocialista társadalomban „kallódó ember" problémája foglalkoztatja az írót Földre szállt ember című új regényében. Majdnem mindenkinek vannak sajátos, erősebben kifejlődött adottságai, ame­lyek bizonyos munkák, feladatok elvégzésére különlegesen alkalmassá teszik; a legtöbb em­bernek bizonyos dolgokhoz több, másokhoz ke­vesebb tehetsége és - ezzel összefüggésben - több-kevesebb kedve van; természetes, ha mun­kája, feladatai összhangban vannak tehetségé­vel és kedvével, akkor nagyobb teljesítményre képes, mint ellenkező esetben, a szocialista társadalomnak tehát kettős érdeke, hogy az egyén és a közösség szükségletei között ebben a vonatkozásban is összhangot teremtsen. Ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat, és bi­zonyára még sok mindennek meg kell változ­nia ahhoz, hogy a minimumra csökkenjen azok száma, akik nem találják helyüket az élet­ben. Papp Ferenc az egyén felől közelíti meg e bo­nyolult kérdés­csoportot, Szórád Béla repülő­tiszt történetében, egy felelősségtudattal ren­delkező, tehetséges, érzékeny férfi lelkének tükrében ábrázolván egy sok szálból összegu­bancolódott válság körülményeit. Szórád, mivel idegrendszere nem bírja a sugárhajtású va­dászgép irányításának fokozott igénybevételét, elveszti állását. El kell tehát búcsúznia az egyetlen hivatástól, amihez kedve és tehetsé­ge van. Ettől kezdve nem találja a helyét: a hivatásos gépkocsivezetés egyszerű követelmé­nyei nem elégítik ki, a kiemelt gazdasági ve­zető posztján pedig ő maga látja be alkalmat­lanságát. A feleslegesség érzése elől egy üres testi kapcsolat érzéki és hiúsági élményeiben keres menedéket, (noha kiegyensúlyozottan boldog családi életet él), de egyik sem elégíti ki. Papp Ferenc regényének nagy érdeme, hogy semmiféle álmegoldással nem próbálja lezárni a hős életének nyitott kérdését, viszont olyan nyugtalanító légkört teremt Szórád történeté­ben, mely a probléma tovább gondolására ösz­tönzi az olvasót. Az élet bonyolultságát akarta megmutatni Papp Ferenc, azt, hogy a „rózsa­színű élet" csak a slágerek hazug világában lé­tezik, a valóságban az egyén sajátos érdekei akkor is ellentétbe kerülhetnek a társadalom­mal, ha a közélet vezetői olyan egyértelműen jóindulatúak is, mint Szórád Béla esetében. A Földre szállt ember­ben az alap­probléma függvényében fölmerül néhány más, roppant érdekes kérdés is, így elsősorban a technikai követelmények és az emberi szervezet telje­sítő­képességének bizonyos filozófiai problé­mákat is érintő kérdése, aztán a házasság és szerelem kérdése, valamint a szocialista vezető belső tartására vonatkozó, feladataival és kö­telességérzetével összefüggő erkölcsi problé­mák több rétegű kérdés­csoportja. Mélyebb elemzésükre azonban már nem vállalkozik az író, ami talán nem is lenne nagy hiba, ha fel­színes válasz-féleségeket sem olvashatnánk ki a regényből. Kissé tisztázatlanok Papp Ferenc új művének gondolati problémái, ezek azonban szinte el­sikkadnak erős hangulati vadászában. Az író­nak az idősíkok merész váltakoztatását sikerült pontosan „rászerkeszteni" az emberi képzelet és gondolkodás furcsa ritmusú, de „szabályos"

Next