Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 19. (1968)
1968 / 7. szám - KÖNYVEK KÖZT - Taxner Ernő: Papp Ferenc: Földre szállt ember
nagy dicsőségére. Merészebb vállalkozó kedvet, fokozott művészi igényességet, a valóság mélyebb megragadását és nem utolsó sorban a korszerű - magyar, román és más nemzetiségű - irodalmi művek alaposabb és szélesebb körű ismeretét várjuk a romániai magyar prózaíróktól. A romániai magyar prózaírók közül talán Papp Ferencre vonatkozik a legkevésbé súlyos elmarasztalásunk. Benne érezzük a legnagyobb akaraterőt az elmélyült alkotómunkára, pedig aligha van még egy író Magyarországon vagy Romániában, akinek nála nagyobb lélektani nehézségeket kellett leküzdenie. A brassói nyomdász családból származó, negyvenhét éves írót a pártmunka emelte ki a munkássorból; első regényei nem is szolgáltak mást, csupán nyers propaganda célokat - egy esztétikai félreértés jegyében. Papp Ferenc azonban hamar rájött, hogy az út, amelyen a sematizmus „fénykorában" elindult, zsákutcába vezet, és az ötvenes évek közepétől megjelenő regényeiben Lehullott az első hó. Füstben és fényben, A kerítés fölött, már fokozott igényesség észlelhető, egyelőre csekély eredménnyel. Törekvései csak 1964-ben hozták meg számára az első figyelemreméltó sikert, mikor nálunk is visszhangot váltott ki A gyökerek alatt című kisregénye. A megalkuvás és érvényesülés, az erkölcsi bátorság és gyávaság kérdésével néz szembe e vadászkalandnak álcázott tudatregényében Papp Ferenc úgy, hogy miközben a jellemfejlődés belső és külső körülményeit visszamenőleg is igyekszik földeríteni, már érleli azokat a gyilkos indulatokat is, amelyek majd a regény végén összecsapnak. Az összecsapás fényében aztán égetően fontos erkölcsi problémákat próbál szocialista szellemben művészileg megfogalmazni, nem minden szempontból kielégítően, de feltétlenül rokonszenvesen. Hasonló módon erkölcsi kérdés, a szocialista társadalomban „kallódó ember" problémája foglalkoztatja az írót Földre szállt ember című új regényében. Majdnem mindenkinek vannak sajátos, erősebben kifejlődött adottságai, amelyek bizonyos munkák, feladatok elvégzésére különlegesen alkalmassá teszik; a legtöbb embernek bizonyos dolgokhoz több, másokhoz kevesebb tehetsége és - ezzel összefüggésben - több-kevesebb kedve van; természetes, ha munkája, feladatai összhangban vannak tehetségével és kedvével, akkor nagyobb teljesítményre képes, mint ellenkező esetben, a szocialista társadalomnak tehát kettős érdeke, hogy az egyén és a közösség szükségletei között ebben a vonatkozásban is összhangot teremtsen. Ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat, és bizonyára még sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy a minimumra csökkenjen azok száma, akik nem találják helyüket az életben. Papp Ferenc az egyén felől közelíti meg e bonyolult kérdéscsoportot, Szórád Béla repülőtiszt történetében, egy felelősségtudattal rendelkező, tehetséges, érzékeny férfi lelkének tükrében ábrázolván egy sok szálból összegubancolódott válság körülményeit. Szórád, mivel idegrendszere nem bírja a sugárhajtású vadászgép irányításának fokozott igénybevételét, elveszti állását. El kell tehát búcsúznia az egyetlen hivatástól, amihez kedve és tehetsége van. Ettől kezdve nem találja a helyét: a hivatásos gépkocsivezetés egyszerű követelményei nem elégítik ki, a kiemelt gazdasági vezető posztján pedig ő maga látja be alkalmatlanságát. A feleslegesség érzése elől egy üres testi kapcsolat érzéki és hiúsági élményeiben keres menedéket, (noha kiegyensúlyozottan boldog családi életet él), de egyik sem elégíti ki. Papp Ferenc regényének nagy érdeme, hogy semmiféle álmegoldással nem próbálja lezárni a hős életének nyitott kérdését, viszont olyan nyugtalanító légkört teremt Szórád történetében, mely a probléma tovább gondolására ösztönzi az olvasót. Az élet bonyolultságát akarta megmutatni Papp Ferenc, azt, hogy a „rózsaszínű élet" csak a slágerek hazug világában létezik, a valóságban az egyén sajátos érdekei akkor is ellentétbe kerülhetnek a társadalommal, ha a közélet vezetői olyan egyértelműen jóindulatúak is, mint Szórád Béla esetében. A Földre szállt emberben az alapprobléma függvényében fölmerül néhány más, roppant érdekes kérdés is, így elsősorban a technikai követelmények és az emberi szervezet teljesítőképességének bizonyos filozófiai problémákat is érintő kérdése, aztán a házasság és szerelem kérdése, valamint a szocialista vezető belső tartására vonatkozó, feladataival és kötelességérzetével összefüggő erkölcsi problémák több rétegű kérdéscsoportja. Mélyebb elemzésükre azonban már nem vállalkozik az író, ami talán nem is lenne nagy hiba, ha felszínes válasz-féleségeket sem olvashatnánk ki a regényből. Kissé tisztázatlanok Papp Ferenc új művének gondolati problémái, ezek azonban szinte elsikkadnak erős hangulati vadászában. Az írónak az idősíkok merész váltakoztatását sikerült pontosan „rászerkeszteni" az emberi képzelet és gondolkodás furcsa ritmusú, de „szabályos"