Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 19. (1968)

1968 / 1. szám - NÉPMŰVELÉS: VITA AZ ÍZLÉS, MŰVÉSZET ÉS VILÁGNÉZET PROBLÉMÁIRÓL - Varga Imre: Ízlés és valóság

42 vedélyektől hajtva. Tapasztalatom szerint a művelődési terület fontosságát túlbecsü­lök hamarább esnek félelembe, s ez a félelembe esés rosszabb hatású a művészeti élet közhangulatát illetően, mint a lebecsülök nemtörődömsége. A sokrétű közönség igénye kielégítését várja, a párezres értők táborától a százezres szórakozást vágyókig mind­mind. Ezek közt szükséges a kellő arányt biztosítani. Nem kizárásos alapon. Egyetér­tek Gyertyán Ervin véleményével (Valóság 66/12.), aki azt mondja: „Aki ma - bár­mely művészetben - elvszerűen tagadja a rétegigények létjogosultságát (természetesen nem sznob divathóbortokról beszélek), az magának a művészetnek, a művészet fejlő­désének üzen hadat". 7. Így vetődik fel a művészi kísérletezés kérdése is. Vonsik Gyula ezzel kapcsolatban így írt (Alföld, 1967/1. sz.): „A kísérletezésre joga van minden alkotónak, minden írónak, képzőművésznek, zeneszerzőnek. De a tömegtájékoztatás egyetlen szerve sem »kísérleti színpad«. Az alkotó kísérletei egy szűk körben hullámzanak, a tömegtájé­koztatás mindig milliókhoz szól, súlyos kockázatvállalással, hatása kiszámíthatatlan". Arról nem e helyen kell vitázni, hogy a művészet nem egyenlő a tömegtájékoztatás eszközeinek használatával és nem is ancillá­ja a művészet a tömegtájékoztatásnak. Inkább a megfogalmazás elbizonytalanító hatását kell most szóvá tennem, amit öt mű­vészeti ág képviselőivel való tanácskozás során észleltem. Mi akkor a kísérletezés? Nyilván új mondandó új formában való kifejezése. A tv ,,Princ, a katona" című foly­tatásos filmje nyilván nem kísérlet, hanem szokvány, sokmilliós kockázatvállalással. Huszárik Zoltán „Elégiája" a lovakról ellenben kísérlet. Melyik viszi előbbre a mű­vészetet? Princről három év múltán a benne szereplők sem fognak beszélni. Hányszor olvashatjuk: a szonettíró kísérletezhet egy plajbásszal és írkalappal. A regényíró azon­ban a harmadik regénye után, ha fiókjában marad, vagy abbahagyja a harcot, vagy mániákus lesz. Ellenben Nyeszvesztnij fekete piacon volt kénytelen anyagot szerezni szobraihoz. Nem egyedül vagyok, aki ismeri az ,,Így jöttem" című Jancsó-film szüle­tési körülményeit, hogy mekkora kísérleti óvatoskodással engedték világra jönni! És két évre a szovjet szaksajtó úgy fogadta, mint a szovjet katonáról készített egyik legművészibb, nagy filmalkotást. Ha ennyi kísérleti szabadság sem engedtetik meg, mert „súlyos kockázatvállalással jár", akkor valószínűleg nem lesz sem új „így jöt­tem", vagy pláne „Szegénylegények", de még­­ Hernádi Gyula „Folyosók"-ja sem! És akkor megint eluralt a „szürke­ realizmus", amint például tanulságos ezért áttekin­teni a valamikor a mai magyar irodalom kiadójaként érdemesen működő Magvető múlt évi kiadványait: a kalandregények mellett (ez hozza a pénzt!) jóformán a klasz­­szikusok és a külföldiek köteteit találjuk. Márpedig minden alkotó, ha igazán az, mindig, minden új művével kísérletbe vág: sikerül-e új mondanivalóját újmódon ki­fejeznie. S ha ezek befulladnak, a művészet szürkül bele. 8. A mostani vita, az idézett Vas megyei szociográfia, a FOMO, a Filmtudományi In­tézet, a KSH különféle rétegkutatásai mutatják: eljött az ideje, hogy a művelődési in­tézmények kötelességüknek érezzék területük hatásvizsgálatának időről időre történő elvégzését. Csak a rendszeres és igényes szociológiai vizsgálatokkal tudjuk leküzdeni a művelődésügy terén is a szubjektivista-voluntarista illúziókat, az agitáció és nevelés mindenhatóságának hiedelmét, s csak így tudjuk szilárd kőre, a valóságra alapozni a jövendő évtizedek magyar dolgozóinak művészeti ismereteit. VARGA IMRE

Next