Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 20. (1969)
1969 / 12. szám - TANULMÁNY - Vajthó László: Bérczy Károly rehabilitálása
Bérczy Károly rehabilitása Nemrég említette nekem Kovács Gábor, budapesti egyetemi hallgató, Bérczy adatok felől érdeklődve, milyen kevés irodalma van az „Anyegin" első magyar fordítójának. Valóban, Bérczy Károly többet megérdemelt volna személyileg is, bármilyen zajtalan volt is az élete. Én legalább egy kurta tavalyelőtti (1967) Rádió- vagy újsághíren kívül, mely távirati stílusban közölte, hogy száz esztendeje halt meg, semmit sem olvastam róla érdemlegeset. Káros igazságtalanságot mégsem látok ebben. Mintha éppen halhatatlansága következtében lett volna olyan szűkszavú a rágondolás. Mert bizony az Anyeginje, bár két újabb, kitűnő fordításban is megjelent azóta a nagy orosz költő központi műve, máig sem avult el, sőt vannak, nem is csekély számban, akiknek - avuttsága ellenére - az ő átköltése a legkedvesebb. Nem elég ez alkalmi emlékezések helyett? Bérczy sorsa mintha egy időtálló esztétikai igazságot jelképezne: nem az ember a fontos, hanem az alkotása. Nem szándékozom szokványos méltatásokat szaporítani, Anyeginjával sem foglalkozom külön, részben megtettem már az Alföldben (1965, III. sz.). Eredetiségét, önállóságát szeretném szenvedélyesen hangoztatni, igazolni egy rövid, de annál sújtóbb, egyben megokolatlan, de mindeddig meg sem cáfolt kijelentéssel feleselve, melyet Mészöly Gedeonnak a maga emlékezetes Anyegin-fordításához írt tájékoztatójában olvastam. Vajon megjelent-e előzőleg nyomtatásban is? Mészöly szavaiból nem tetszik ki, íme, a kijelentés: Kár, hogy Bérczy fordítása közelebb áll Bodenstedt német fordításához, mint az eredetihez. Bodenstedt pedig nemcsak értelem szempontjából hűtlen, erre tudós barátom, Sztripszky Hiador figyelmeztetett - hanem stílus szempontjából is." A két fordítást több ízben összehasonlítottam; íme röviden munkám lényege. I. II. Puskin természetes hangú, árnyalatokban gazdag, kevés szóval sokat kifejező nyelvének, strófaszerkezetének, rímképletének fordítása a legnehezebb feladatok egyikét jelenti avatott költő számára is. Érthető, hogy első, úttörő fordítói hacsak lehetett, él-elhagytak olyan kifejezéseket, melyek nélkül a tartalom zavartalanul érthető és a költemény sem veszít súlyából. Ezzel a jegyzetek, magyarázatok sokaságát is apasztották. Olykor ugyanazt a kifejezést mellőzik. Pl. nem ohti tejesasszonyt (I. fej. 35 str.) fordítanak, hanem egyszerűen tejesasszonyt. Ohti: Pétervár külvárosa, az idegen olvasó számára tehát érdektelen. Kihagyják a Szvetlána nevet. Lel istent (V. 10), Bérczynél -álomisten; Prolaszovot (VIII. 26) -Bérczynél: Magasrangú úr, Bodenstedtnél: N. N.; Morali volt kalózt (Anyegin utazása stb.). De Bodenstedt önkényesebb is, pl. nála Guillot komornyik neve: Coq. (VI. 27.) Egyébként mindenikük azt mellőzi, amit a maga felfogása, a megoldás kényszere parancsol. Bérczy ilyenkor is óvatosabb, következetesebb, Bodenstedt például - nyilván a szó helyi (lokális) szerepe miatt - áthozza a „Schweizer" szót, melyet az olvasók többsége nem ért meg, nem tudva, hogy a cári világban kapusok többnyire svájci bevándorlók voltak. Híven közli az „üstökös-bor" kifejezést is (üstökös-járás emléke), ellenben kihagyja az Anyegin utazásából a „fora" meg a „so-re-mi-sol" zenei kifejezéseket, holott hozzátartoznak az odesszai Rossini-est hangulatához. Puskin nemegyszer említ híres egyéniségeket, alkotókat (V. 22, VIII. 35. stb.). Bérczy kevesebbet hagy el közülük, azt is ritkán. Bodenstedt más neveket is beleszúr a szövegbe. Bérczy fontosnak tartja a „Haritonyi-közt", a moszkvai barátnő utcáját, Bodenstedtnél: enge Gasse (VII. 40.) De Bodenstedt mondatokat is elhagy, sőt egy ízben két teljes strófát mellőz (IV., 31-32.) Meg is rója érte Bérczy: „Ez és a következő versszak nem tartozik ugyan szorosan a költeménybe, én azonban közlöm, mint az orosz irodalomtörténetre vonatkozó adatot. Az orosz költészet ugyanis Puskin korában kezdett a külföldi formák bilincseiből kibontakozni . Puskin volt az első, kinek költészete a tárgy, hang és alkat tekintetében nemzeties irányt indított meg. 51