Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 23. (1972)
1972 / 7. szám - Bihari Sándor: Jelenléted jelei (vers) - Bihari Sándor: Szivárgó múltidő (vers) - Bihari Sándor: Emberiség (vers)
BIHARI SÁNDOR Jelenléted jelei Azok a lassan fogalmazott szavak, a bőröd vizes tükrétől, a Balatontól kivilágló szavak közti szünetek. Felfedezetlen ország, lüktető kéz lélegzetét hallom: társalkodásod a fűvel, a vízzel beszélhetetlen nekem. Fogalmak fejvesztett csörömpölése tejemben, némítanám magam mondatokkal, ne legyen lakhatatlan a délelőtt. Sugár verdesi torkom, hallgatást, szót toporogtak bekerítve arcom, kezem augusztus elemi fogalmazásaival, jelenléted jeleivel. Összezárt szempilláim közé fektetnek; ha rámszólsz, sarkamig kitetszik már a sivatag. Szivárgó múltidő Pontosan, Dózsa Györgyöt hány darabra? Nem késő Rákóczi Ferencet kettéhasítani. Kinek kell, kinek kell Hunyadi János feje? Dugonics Titusz karja, ráadásnak? Bem tábornok urat meg kell őrteni, uraim, uraim. Onnan született, de itt röhögték ki Petőfi Sándort. S hova halt meg, no, hova? Hviezdoszláv-Országh Palit ki ismeri, kinek nem lehet feledni elfelejteni? A balkáni szajha, fattyát kölykezik Kőmíves Kelemenné, Emberiség Emberiség, halállal csapzott fogalom, tapogat az agyam, kezem a kezeidhez mosódik, terelődünk a kiszámítható félelem, remény szögébe, az utolsó vérünkre kérdező kérdőjel elé, a falban szoptat kis ordast; az erdő majd kinek nevel főbelőhető fejet, vászoningbe csípőt, ki ad a fejbe puskagolyót, matató kezet a vászon alá? Uraim, uraim, nyelvét nyelheti, költözhet Európa faluszéle, ki az emlékezetéből fogak közé, majd a sírás is kőtől a kőig köti, Déva várát lükteti. Lift lesz, s az emelet önöké a szivárgó múltidőben, uraim, uraim.