Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 26. (1975)
1975 / 5. szám - Molnár István: Németh László lengyelül
Németh László lengyelül „Micsoda paradoxon, hogy annak az írónak, aki - függetlenül természetes művészi és emberi erényeitől - megtanulta a lengyel nyelvet, amint ezt a fordító a könyvhöz írt előszavában megjegyzi, hogy eredetiben olvashassa Mickiewicz néhány versét, épp Mickiewicz hazájában kellett annyi évet várnia, míg könyve napvilágot látott. De minden jel arra mutat, hogy Németh László intellektuális prózája nemcsak a kritika, hanem az olvasók széles köreinek elismerését is sikeresen megszerzi magának” - írta az Iszony 1965-ös lengyel kiadása kapcsán huszadik századi regényirodalmunk avatott népszerűsítője, Jan Zimierski a Tanulmányok a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok köréből című kötetben. A neves fordító, Camilla Mondral véleményét alapul véve nem tudjuk, mennyit foglalkozott Németh László a lengyel nyelvvel (közeli rokonnyelvéből, a csehből fordított), az azonban biztos, hogy lengyel barátainknak nem kell mentegetőzniük. Írónk alkotásait más országok olvasóközönsége is ekkoriban ismerte meg, hiszen az idegen nyelvű kiadások többsége ugyancsak a hatvanas években látott napvilágot. (Csupán a Galilei orosz és az Égető Eszter bolgár fordítása jelent meg az ötvenes évek végén.) A kiadott művek számát tekintve Németh László elmarad például a már korábban is fordított Illés Béla, Veres Péter vagy Illyés Gyula akkori lengyelországi népszerűségétől. Déry Tibor prózájához hasonlóan az ő regényeit ugyancsak viszonylag későn kezdték lengyelre fordítani, de a Bűn megjelenésekor, 1968-ban, az idézett J. Zimierski a krakkói Zycie Literackie hasábjain már azt írhatta, hogy Fejes Endre, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Sarkadi Imre és Sánta Ferenc köteteinek kiadásával együtt Németh László alkotásainak megjelenése a lengyel irodalmi élet fontos eseménye volt. Írónk regényei közül a legnagyobb érdeklődést a viszonylag kis példányszámban, de a legrangosabb kiadónál megjelent Iszony (Odraza) váltotta ki. A lengyel kritika lelkesedéssel fogadta. A varsói világirodalmi folyóirat jelenlegi főszerkesztője, Waclaw Sadkowski a Trybuna Luduban ezt írta: „... akárki veszi kezébe az Iszonyt, a regényt nem teszi le addig, amíg végig nem olvasta. A Németh László szellemiségét jellemző jegyek kirajzolódására gondolok itt. Arra a szellemiségre, amely az Iszonyban igen világos kifejezést nyer, és amely tulajdonképpen az író egész munkásságát meghatározza. Arra a szellemiségre, amely nem alkuszik, nem hátrál meg a megoldhatatlannak tűnő feladatok előtt. E magával ragadó regény fordítójának külön köszönet és elismerés jár, mert sikerült megtalálnia a Németh László-próza lengyel stiláris megfelelőjét. Csak egy dologban nem érthetünk egyet a fordítóval... kifejezi abbeli reményét, hogy Németh László írásművészete áttöri majd a nyelvi különbözőség gátjait, és a nagy világirodalom részévé válik. Hiszen ez már így is van, erről tanúskodik a kitüntető Herder-díj, amelyet nemrég ítéltek oda az írónak, erről tanúskodik az is, hogy művei nagy számban jelennek meg a legkülönbözőbb nyelveken.” Németh László alkotásait a magyar irodalom lengyel népszerűsítői szerint sem könynyű fordítani. Erre a véleményre utal felszabadulás utáni irodalmunk egyik legjobb ismerője, Andrzej Sieroszewski is a könyvújdonságokat ismertető varsói folyóiratban. „Erőteljes és tömör nyelven ír, gyakran meglep ábrázolásmódja eredetiségével, metaforáinak merészségével és szokatlan szókincsével” - állapítja meg Németh László prózája című írásában. A Bűn (Grzech), amelyet ugyancsak C. Mondral ültetett át lengyelre, nem aratott ilyen sikert. (Ebben alighanem a fordító is hibás, hiszen - mint arra A. Sieroszewski utalt - nem mindig sikerült visszaadnia a mű eredeti atmoszféráját.) A regény kritikusa írónk lélekábrázoló tudását emelte ki. Tapasztalataink szerint Németh László az Irgalom (Litosé) megjelenése, 1970 óta számít népszerűnek a lengyel olvasóközönség körében. Ebben valószínűleg szerepet játszott az említett A. Sieroszewski kitűnő fordítása, a már húszezres példányszám és az, hogy egy népszerű világirodalmi sorozat köteteként került a lengyel könyvesboltokba. Érdekes, hogy kritikai visszhangja kevésbé volt kedvező, mint az Iszonyé. Fi-