Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 29. (1978)
1978 / 11. szám - KRITIKA - Fülöp László: Fábri Anna Krúdy-könyvéről
kritika Fábri Anna Krúdy-könyvéről Szép és értékes könyvet írt Fábri Anna Krúdy emberábrázolásáról, a Krúdy epikai világát benépesítő legfontosabb szereplők galériájáról. A Ciprus és jegenye érdekes és tartalmas munka. A képies főcím keveset mond a tanulmánykötet választott témájáról, az alcím annál pontosabb és kifejezőbb. „Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben” - így jelöli meg a szerző a tárgyat, amiről beszélni akar, s az esszék sorozata valóban ezt a szempontot követi s alkalmazza, ennek alapján világítja meg Krúdy világának nagy tartományát. A tanulmányíró kiválóan ismeri a hatalmas terjedelmű életművet, tökéletes otthonossággal és biztonsággal tájékozódik a művek rengetegében. Közelítésmódja érzékeny és fogékony, jól alkalmazkodik a tárgy jellegéhez, nagyfokú különösségéhez. Közel tud férkőzni a nem könnyen érthető sajátosságokhoz. A birtokló járatosságával, ismeretbőségével és beleélő tudásával, megértő képességével és felülemelkedettségével veszi szemügyre az életmű dimenzióit, szemlélete kiegyensúlyozottan tárgyias, mértéktartó, a közelség és a távlat egységére alapozódik. Közölnivalóját vonzóan formálja meg, előadásmódja és értekező modora világos, hajlékony, szabatos. A fejezetekre tagolt szerkezet füzérszerűségében szerencsésen érvényesül az elkülönítés és az egységesítés formáló kettőssége. Az eddigi irodalom valószínűleg az írói alakrajzzal, a regény- és novellahősökkel, a jellemalkotás módjaival foglalkozott a legtöbbet. Krúdy hőseit vizsgálta a leggyakrabban, a legjelentősebbnek tartható szereplők ábrázolásmódjáról adott leginkább érvényes megállapításokat. A kutatók figyelmét talán mindenekelőtt a nevezetessé vált figurák panoptikuma fogta meg. Legtöbben az izgatóan különös, szabálytalan életű, a köznapi életmintáktól, a szokvány létformáktól és a sablonos magatartáselvektől olyannyira elütő egzisztenciák titkainak megfejtését érezték feladatuknak. Fábri Anna kimondatlanul is ahhoz a felfogáshoz kapcsolódik, amely azt vallja, hogy „a Krúdy-regények »kulcsa« a hősei” (Bori Imre). A szereplőkről szóló írások eddig főként az elbeszélői jellemalkotásnak azokat a sajátosságait vették számba, amelyek az epikai hősök karakterének változásra s fejlődésre való képtelenségét teszik hangsúlyossá az elbeszélésfolyamatban, amelyek az alakok szembetűnő hasonlóságához vagy éppen egyformaságához vezetnek, illetve a figurateremtés gyakori alakmás-mozzanatait s vallomásos, önkifejező érvényét jelzik nyilvánvalóan. Korántsem mellékes tulajdonságok s jellegzetességek ezek, megmutatásuk sokat segíthet Krúdy emberszemléletének jobb megértésében. Ugyanakkor ez ideig - úgy érezhetjük - nem esett elég szó azokról az életkérdésekről és sorsproblémákról, lélektani és erkölcsi tartalmakról, érzelemtípusokról és magatartásminőségekről, amelyeket teremtményeinek ábrázolásában Krúdy Gyula megjelenített. Helyesen ismeri fel Fábri Anna, hogy a Krúdy-hősök megértésében és jellemzésében elsőrendű fontossága van az emberi jelenséget, a megelevenített sorsokat jórészt kitöltő s meghatározó kalandok és szerepek elemzésének. A novellákban és regényekben megmintázott figurák sorsa ugyanis mindenekelőtt a szerep és kaland elemeiből, motívumaiból, keveredéseiből és kombinációiból alakul ki, általuk formálódik meg, bennük nyer valamilyen értelmet és jelentést. Így hát indokolt a Ciprus és jegenye szempontválasztása és elemzési módszere. Fábri Anna néhány nagyszabású Krúdy-hős jellemrajzának és ábrázolástörténetének re