Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 31. (1980)
1980 / 4. szám - ÖRÖKSÉG - Tóth Pál Péter: 1937 tavasza Debrecenben
bajtársi egyesületének, a Werbőczinek a vezéri tisztségéről, s ezzel elveszítették azt a lehetőséget, hogy Debrecenben az egyetemi ünnepségeken meghirdessék a Márciusi Front programját. Ilyen előzmények után várta a debreceni baloldali diákcsoport Béki Ernőt, aki március 14-én, vasárnap este érkezett meg a Márciusi Front kinyomtatott programjával. Debrecenben a Turul 1937-ben is két március 15-i ünnepséget rendezett; az egyiket 10 órakor a Kossuth-szobornál, a másikat pedig 12 órakor az egyetemen. A Kossuth-szobornál Tharnói Kostyál László, a Turul országos vezére, az egyetemen pedig Gulyás Gábor, a Werbőczi Bajtársi Egyesület vezére volt a szónok. Gulyás ekkor még nem tartozott a baloldali értelmiségi-ifjúsági csoporthoz. Majerszky Klára közbenjárására azonban vállalta, hogy eleget tesz Zöld Sándor kérésének, s a Márciusi Front 12 pontja szellemében beszél. Debrecenben - a korábbi évek szokásainak megfelelően - felekezetenkénti istentiszteletek vezették be a Turul márciusi ünnepségét, majd a Kossuth-szoborhoz vonultak. Az ünnepségen Tharnói Kostyál László a Turul „új” programja, a fasiszta követeléseket tartalmazó ,,Új márciusi pontok” szellemében szónokolt. Beszédének fő gondolatmenete a „zsidó materializmus” nemzetellenes tevékenységének leleplezése, ostorozása volt. A beszéd végén Thamós a Turul márciusi pontjait is felolvasta. Ezt a szélsőséges reakciós követelések mellett - fajvédelmi törvény megalkotása, kötelező nemzeti munkaszolgálat bevezetése, a baloldali pártok, szakszervezetek feloszlatása stb. - fasiszta szellemű szociális demagógia is jellemezte, így pl. a munkások fizetéses szabadságának bevezetését, a nyugdíjak rendezését összekötötték a „munkajog” ellen vétők politikai jogfosztásával és dologházba zárásával, illetve a népegészségügy gyökeres megoldása ürügyén követelték az örökletes betegségben szenvedők és a megrögzött bűnözők magtalanítását. Ezt az ünnepséget 12 órakor az egyetem bajtársi egyesületeinek rendezvénye követte. Az egyetem díszudvarát és a folyosók páholyait megtöltötte a közönség, és a feszültséggel teli légkörben - a korabeli sajtótudósítás szerint - a hallgatók különös várakozással tekintettek az ifjúsági szónok, Gulyás Gábor beszéde elé. Gulyás történelmi visszatekintéssel kezdte beszédét, majd saját korára tért át, ahol - mint kifejtette - szomorú tüneteket, beteges vágyakat fedezett fel, melyben a nagy koncepciók kicsinyekké zsugorodtak, s ennek következtében a politika a szélsőségekbe sodródott. Korának ifjúságát Petőfi örökösének tartotta, és párhuzamot vont a két kor ifjúságának feladatai között. Ennek alapján megállapította, hogy míg Petőfiék a császári abszolutizmus ellen lázadtak, addig nekik a kommunizmus ellen kell küzdeniük. Kifejtette, hogy 1848-ban az ifjúság a jobbágyság felszabadításáért harcolt, de nekik még súlyosabb rabszolgasággal kell szembenézniük. Ennek megszüntetése érdekében az ifjúság kötelessége „jogot kérni a nép széles rétegeinek, a titkos választójogtól a monopolkapitalizmus letöréséig. Magyarok akarunk lenni, akiket nem törvénycikkek avatnak magyarrá, hanem belül magyarok. Jogot kell adni a nemzetnek, mert ahol jogok vannak, oda nem fog beférkőzni sem a kommunizmus, sem más.” Ezt követően rátért a gyűlés alatt szétosztott röplap, a Márciusi Front programjának ismertetésére. Milyen visszhangja volt a két ünnepségnek? A sajtó nem vett tudomást Gulyás beszédéről, csak a faji izgatás tényét kimerítő Tharnós Kostyál beszédéről tudósítottak. Debrecenben pedig a három napilap közül még a legbaloldalibb, a Debreceni Független Újság sem foglalkozott az egyetemen történtekkel. A pesti kommunisták azonban - Donáth Ferenc levele szerint - elégedettek voltak Gulyás Gábor beszédével. Jogos volt-e Donáthék elégedettsége? Megítélésünk szerint igen, mert az ünnepség objektíve a baloldali csoport helyzetét erősítette meg az egyetemen. Annak ellenére ugyanis, hogy Gulyás Gábor beszéde nem minden összefüggésben felelt meg a Márciusi Front 12 pontjának, mégis tükrözte annak fő követeléseit, s ezzel elősegítette a baloldali csoport további tevékenységét. Amit Újhelyi lemondása következtében a baloldali csoport Debrecenben nem tudott elérni, azt sikerrel valósította meg Hajdúböszörményben. Március 15-én ugyanis Kiss József, Losonczy Géza és Zöld Sándor Hajdúböszörményben, a Független Kisgaz