Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 33. (1982)
1982 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Rimbaud harmadik szökése 1871 tavaszán (vers)
LÁSZLÓFFY CSABA Rimbaud harmadik szökése iéei tavaszán Mások vesztesége s a világ bűne is neki még mind nyereség előbb az élet ellen kell fellázadnia csak aztán a halál ellen előbb a játék a nagyszerű paráznaság az amúgyis túl korai unalom undor előtt őrjítő vágy kergeti messzire a döglött palotáktól a halál még szendergés (vagy már szendergés) a gyászruhás gyermek utolsó könnyei belefúltak a gőzölgő hústetemek szagába mint a párizsi mocskos mészárszékek döglegyei az oldalán kilyukasztott kiskatona ha nem is fűrészpor folyik belőle mosolyog és nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak nem menekülés ez keresztül a réten hol szügyére rávetik magukat a kültelki narancsajkú Szabinák Charleroi-ba sem a bőrét menteni szökött az egészség gyönyörével lüktet a halánték tágul futás közben a tüdő mint üstökös csóvákat hagyja maga mögött az ágyúk vörös köpedékét még csak a külvilágot szaggatják darabokra isten damaszt oltárterítőjét elemie még nincs semmi végzetes de vajon az árokban elernyedt ágyék meddig rezegteti egykedvűen a hajszolt lovasság a vörösárnyékuk elől lihegve talpaló bakák morzejeleit s a szakadt köpeny alá szorított megkeményedett kar meddig vonszolja még az ölelés elétt ábrándját a feldúlt füstölgő sétányokon a kótyagos Császár peckesen üget csillogó lovacskáján az első szonettek ritmusára aztán mint elejtett porcelánfigurát keresgélni kell a drága törmelék alatt a világ szerencséd is nem csak veszedelmed akad még hóbortos koplaló aki ezüstórát vesz Párizsban a kamasztól a látnok szív kitágul s a két sovány comb borzongva szorul össze mint havas téli tájban a foszforeszkálón kihűlő hamuparadicsomban