Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 33. (1982)

1982 / 9. szám - KISS TAMÁS HETVENÉVES - Kiss Tamás levelei Takáts Gyulához (Takáts Gyula bevezetőjével és jegyzeteivel)

mikor jössz? Feltétlenül várlak. Nem tudom, milyen idő lesz a korai Hú­svét és a ké­sei tél miatt, de ha egyetlen mód van rá és vakációd is rendes tartamú lesz, feltétlenül gyere. Ide jössz hozzánk Váncsodra, innen pár lépés szinte Konyár, szentemlékű nagy­tiszteletű Nagyatyád'5 parókiája. Én is úgy vagyom Veled együtt megnézni. Onnan megyünk Debrecenbe, majd a Hortobágyra. Kész a terv: a legszerényebb, amit husza­dik századbeli költők feltehetnek magukban. A világért el ne könnyelmüsködjük: ki tudja meddig szabad élnünk ebben a honban.-----­Küldjél verset is Gyuszikám. Ugye levelet írsz kötelesen? Verset hát én most nem küldhetek. A „Tompa fájdalma”-t írom. Remélem, hogy egyszer megleptek a Balaton-versekkel. Nagyon köszönöm kedves jókívánatodat, meny­asszonykámmal együtt. A váncsodi lelkész leánya Ilus, a menyasszonyom. Majd egyszer egyet gondolunk tán még ebben az évben és megesküdünk. A házasság úgyis,­­ ahogy Weöres Sanyi írta nekem a múlt­kor­­: „bárkivel előfordulhat és miként a régesrégi bölcsek mondták, olyan mint egy puskaporral aláaknázott serbli, minthogy a puskapor nem mindig robbanik, némelyek teljes kényelemmel elüldögélhetnek a serblin . . Küldünk egy fényképet is, írjál. Ilus is szeretettel köszönt. Én pedig igaz baráti szívvel ölellek­. szerető Tamásod 10. Váncsod, 1941. január 71. Nagyságos dr. Taszáts Gyula úrnak író tanár Kaposvár,­­ Kováts Sebestyén u. 9. Édes jó Dudás, -Én hiszek a csodákban,­­ tán így nem is kellene csodálkozva írnom, ill. kezdenem a levelemet. Mégis így kell. Éppen régi kedves leveleidet olvasgatom itt - tanú rá kis feleségem, aki meg itt mellettem olvasgatott -, mikor jön lapod, sőt jön a hír, na­­gyon-nagyon késett postával - hogy „nyertes”'5 vagy. Különös nagy öröm nekünk, hidd el, kedves jó Felünk, akit annyiszor emlegetünk. Gyuszi, Dudás (nagy ritkán Takáts Gyula néven, amikor elhanyagolsz, nem írsz!) Mióta készülök az írásra. Jó Ég!­­ Neked! Nekem lelkiismereti dolog ez, most már régi soraid olvasásával doppingoltam magamat. Visszaidéztem azt az időt, amikor még „nemzedék-folyóiratot” szerkesztettem Debrecenben és sokat vártatok Tőlünk, Debrecentől, akivel most sem tudok kiadatni olyan szép régi dolgot, amely éppen D.17 ügye lenne. Diákságomat a Ti leveleitek idézik fel bennem: tudom, hogy „irodalom” és mind megtartottam, amit Tőletek (meg Weöres S. Jékely stb.) kaptam. Ilyen tekin­tetben óvatos vagyok, szeretem mindenképpen akit szeretek. Jaj, de sok írnivalóm is lenne! De most csak szuszra írok,­­ „egy szivar és egy Krúdy könyv” mellett. Itt van még Szegfű XVII. században és Justh Zsigmond nap­lója. Éppen olvadás van nálunk, sokat és fenti válogatás szerint olvasok. De mindegy ha fagy, vagy havazik csak olvasunk, olvasunk. Ez vigasz, ha írni nem „kell”. Bizonyára tudsz róla, hogy már feleségem van. „Nem” - ahogy Tompa írná Aranynak - csak sajna, még „nem nem idvezölheti Nődet”, mert nincs. Több kedves kortársamat csak így tudtam megelőzni. De nagyon jól vagyunk. Esküvőnkkor nem ér­tesíthettünk, vonat sem járt akkoriban itt a „határszélen”, s meglehetősen puskaporos volt a levegő. De most várjon nem az se?­­ Pár hete robbant éppen fel egy lőporos né­met vonat repülőgépeivel és autóival itt a mi állomásunk közelében, pokoli rázkódás­sal éppen a toronyból igyekeztünk lefelé, ahonnan már jobban láttuk a lángokat, amint a kocsik égtek, sorjában.­­Weöres S.-val, Jékely Zs-val Pesten találkoztunk. Csak éppen Téged nem tudtunk megkapni. De ez csak késik. Tudod, hogy Néked nemsokára el kell jönnöd, Horto­bágyra, s Erdélybe.

Next